„Én természetesen nem töröm át a falat a homlokommal, ha valóban nincs erőm ahhoz, hogy áttörjem, de nem békülök ki vele csak azért, mert kőfal áll előttem, és mert nekem nincs elég erőm.” – írja Dosztojevszkij a Feljegyzések az egérlyukból című kisregényében. Az orosz társadalom egyik legnagyobb protestálója, Valeria Novodvorszkaja szombaton hunyt el egy moszkvai kórházban.
„Ragyogó különleges személy, tehetséges politikus és publicista volt. Sokat tett a demokráciáért hazánkban, aktívan elköteleződött az emberi jogi munka iránt és sosem félt megvédeni véleményét. Tiszteletet váltva ki ezzel támogatóiból és támadóiból.” – olvasható Dmitrij Medvegyev miniszterelnök, a halálhír után kiadott nyilatkozatában.
Novodvorszkaja 1950-ben született Beloruszban, az első ellenzéki akcióba 19 évesen került, amikor földalatti diák szövetséget alapított a Moszkvai Nyelvészeti Egyetemen. A csehszlovákiai bevonuláskor a Kommunista Pártot elítélő szórólapokat osztogatott a Kreml közelében.
Emiatt 1969-ben két évre egy kazanyi pszichiátriai klinikára zárták. Az 1970-es években a kommunista állami ideológiát ellenző földalatti párt létrehozásán dolgozott. Sokszor került újra és újra pszichiátriai kezelés alá. Végül sikerült megalapítania a Demokratikus Unió pártját, amely 1987-1991 között számtalan törvénytelen demonstrációt szervezett és ami miatt 17-szer került börtönbe.
„Némely radikális véleménye akár bizarrnak is tekinthető. Néha sokkolta az embereket. Gyakran kinevették és bántottak a vele egyet nem értők, de nem érdekelte. Azt gondolta, fontos véleményének hangot adnia minden lehetséges helyen.” – nyilatkozta Novodvorszkajáról Lev Ponomarjov aktivista a The Moscow Timesnak.
Könyveket, kolumnákat írt és szerkesztett a 2000-es években. Az orosz bel-, és külpolitikát egyaránt kritizálta, ami miatt sok bántás érte a Kreml támogatói részéről.
Az utóbbi időben ellenezte az orosz csapatok jelenlétét Csecsenföldön, a 2008-as Orosz-grúz háborúban Grúziát támogatta és a Krím annektálása ellen is felszólalt.