A NOB alelnökének kételyei már csak azért is aggasztóak, mivel a testület áprilisban küldött külső szakembereket, hogy “megfigyeljék és felgyorsítsák” a Rioi előkészületeket és úgy tűnik, hogy még a nemzetközi tanácsadóknak sem sikerült felpörgetniük az munkálatokat.
Coates hat alkalommal járt már a városban és az ott talált állapotokat még a tíz évvel ezelőtti athéni helyzetnél is rosszabbnak minősítette. Bár felröppent a hír, hogy esetleg London ugrana be Rio helyett, a NOB alelnök kizárta annak a lehetőségét, hogy más városban kerüljön megrendezésre a nyári olimpia.
„Nincsen B-terv, az olimpiát Rióban tartjuk meg. Csupán segítséget kell biztosítanunk a rendezőknek, hogy olyan színvonalon készüljenek fel, amely a világ összes atlétája számára biztosítani tudják, hogy a legjobb formájukat hozzák majd” – mondta Coates.
Coates több problémát is lát a Rió-i munkálatokkal kapcsolatban, az első és legégetőbb probléma a NOB alelnök szerint az, hogy a játékoknak otthont adó Deodoro sportkomplexum munkálatai például még el sem kezdődtek. Az sem elhanyagolható tény, hogy a vízi sportoknak – például a kajak-kenu, az evezés és a vitorlázás sportágainak- otthont adó csatornák olyan mértékben szennyezettek, hogy azok egyelőre nem felelnek meg az egészségügyi előírásoknak.
A brazil rendezők kétségbeesését és a Guanaraba-öböl tarthatatlan állapotát jelzi az is, hogy sportminisztérium már annak a lehetőségét is mérlegelte, hogy az említett versenyszámokat Paraná államban rendezzék meg, amely azonban Riótól 1600 kilométerre fekszik.
Philip Wilkinson a brazil olimpiai bizottság elnöke Coates szavaira reagálva úgy fogalmazott, hogy “A város a határidőket és a költségvetési korlátokat is be fogja tartani.
Az olimpiai infrastruktúra problémai mellett az is fontos szempont, hogy a helyi lakosság egyre ellenségesebben tekint a Vb és az ötkarikás játékok megaberuházásainak lebonyolítására, arra hívva fel a figyelmet, hogy miközben a politikai és gazdasági elit vb- és olimpia-lázban ég, addig olyan kulcsfontosságú szektorok mint az például az egészség- és az oktatásügy súlyos forráshiányokkal küzdenek.
A brazilok egyre inkább úgy érzik, hogy adómillióikat a nagy nemzetközi sportszövetségek és politikusaik költik el és az sem sokat javít a közhangulaton, hogy eközben a hadsereg a nyílt offenzívákat indít a favellákban, a rendőrség a sztrájkoló stadionépítő munkásokra lő, a politikusok pedig az bizonygatják, hogy az ötkarikás játékok és a vb bizony nem is kerülnek olyan sokba.