Valamiért mindenképp fontos lehet ott is egy okostelefon, egy felmérés szerint ugyanis tizenkét észak-koreaiból egy rendelkezik ilyen eszközzel. Természetesen a kormány nem hagyta szó nélkül a jelenséget. A Yonhap dél-korai hírügynökség információi szerint egy északi lap a telefonálás etikettjére tanította az ország népét. Eszerint a hívó félnek meg kell tudakolnia, hogy az van-e a vonal másik végén, akit el akart érni. Fontosnak tartották továbbá felhívni a figyelmet arra is: „a hangos beszélgetés, illetve a telefonon való veszekedés nyilvános helyen elfogadhatatlan viselkedésnek minősül.”
Bár internetezni nem igazán lehet észak-koreai SIM-kártyával, kivéve az ország belső hálózatán (ahol az ország vezetőjét, Kim Dzsongunt dicsérő írásokon és különböző, az egészséges étkezéssel kapcsolatos cikkeken kívül sok mindent nincs), az emberek mindig találnak kreatív megoldásokat, ha az internetről van szó. Korábban volt lehetőség arra, hogy az országot elhagyó turisták kártyáit használják, de ez a kiskapu már a múlté. Mostanában pedig nagy divat lett a külföldi követségek közelébe költözni, ugyanis sokszor elért a wifi- jel a környező lakásokhoz. Sőt, előfordult, hogy kisebb tömegek verődtek össze az épületek előtt, hogy rövid időre felmehessenek a világhálóra. Természetesen több sem kellett a kormánynak, visszavonta a követségek engedélyét a nyílt hálózatok fenntartására.
Sokan az ország határain próbálkoznak azzal, hogy külföldi kártyával csatlakozzanak a kínai hálózathoz, így akár nemzetközi hívásokat is tudnak indítani. Ez azonban nem könnyű, ugyanis a határokat szigorúan őrzik, pontosan azért, hogy az emberek ne tudjanak hozzáférni a szabad hálózatokhoz.
Annak ellenére, hogy nem igazán lehetséges követni a technológia fejlődését, az észak-koreai programozók meglepően jól teljesítenek nemzetközi szinten is. Ez főleg annak köszönhető, hogy az ígéretes tanulók speciális körülmények között dolgozhatnak, ahol hozzáférésük van az internet egyes részeihez. Ez persze elsősorban azért van így, hogy a kormány fel legyen készülve a különböző kibertámadásokra. Nem utolsó szempont persze az sem, hogy lehallgassák a számukra fenyegető országok kormányait és lakóit. Nemrég óriási felháborodást keltett, amikor körülbelül 20 ezer dél-koreai okostelefont fertőztek meg olyan vírussal, amely segítségével figyelemmel tudták követni az eszközt használó polgárok tevékenységeit.
Persze nem egyenlő eséllyel indulnak az északi programozók, rengetegszer előfordul például, hogy olyan újításokat javasolnak, melyek már régóta jelen vannak a nyugati világban. Ez egyenes következménye annak, hogy az ország el van vágva a külvilágtól, és szinte semmilyen rálátásuk nincs a polgárainak arra, hogy mi történik az ország határain kívül. A kérdés csupán az, hogy Kim Dzsongun meddig képes befoltozni a több sebből vérző rendszert.