Nem mindenki fogadja el Jemen új miniszterelnökét

Hiába egyeztetett Abed Rabbo Manszúr Hádi jemeni államfő a tanácsadóival, köztük a húszik képviselőjével, és hiába született közös megegyezés az új kormányfő személyét illetően, a síita lázadók  pár órával később elutasították az új miniszterelnököt, Ahmed Avad Mubarakot. Jemenben ismét marad az, ami eddig volt: a belpolitikai káosz.

„Mi határozottan elutasítjuk az új miniszterelnök személyét, mivel egyáltalán nem érvényesül a jemeni síiták szava.” – nyilatkozta Abdel-Málik al-Edzsri a Reuters brit hírügynökségnek pár órával azután, hogy előzetesen megállapodtak a szunnita kormánnyal. Az elutasítást azzal magyarázta, hogy „a kinevezés a jemeni szuverenitás semmibe vétele”, valamint „külföldi hatalmak mesterkedése”. A síita vezető itt egyértelműen a jemeni szunnita kormányt támogató Szaúd-Arábiára gondolt, mivel Rijád bele szokott avatkozni a déli szomszédja belügyeibe. A szaúdi vezetés ugyanis nem szeretné, hogy a síita lázadók hatalomra kerülésével egy Teherán-barát vezetés irányítsa Jement. 

Ahmed Avad Mubarakot kedden nevezték ki Jemen új kormányfőnökének. Mubarak már hónapok óta vezeti az államfő kabinetjét. Előzőleg a politikai átmenet folyamatáról folytatott “nemzeti párbeszéd konferenciája” elnevezésű fórum főtitkára volt. Az államigazgatási szakon végzett professzor 1968-ban Ádenben – az egykori dél-jemeni fővárosban – született és a síiták szerint a kinevezése ismét a „déliek” helyzetét erősíti.

Jemen ugyanis korábban két ország volt, amely 1990-ben egyesült, de mai napig nagy a rivalizálás és komoly hatalmi harcok dúlnak az országban az északi részen élő síiták és a déli szunniták között. Nemcsak a vallási és kulturális különbségek vannak a két csoport között, hanem nagy problémát okoz, hogy a múltban a két fél teljesen eltérő politikai rendszerben élt és most nagyon nehéz egy közös megegyezésen alapuló, működőképes kormányzati rendszert felállítani. Észak-Jemen monarchia – Jemeni Mutavakkilita Királyság – volt egészen 1962-ig és utána pedig egy arab nacionalista, katonai vezetés irányította az országot. A déli rész, Áden és környéke 1967-ben egy több évig tartó függetlenségi háború után kiszakadt a Brit Birodalomból, de 1970-től az arab világban egyedüliként a „tudományos szocializmus” útját próbálta meg járni, nagyon kevés sikerrel.

A kinevezés két hetet késett az ENSZ közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodásban szereplő időponthoz képest. A megállapodás értelmében a lázadóknak ki kell vonniuk csapataikat a fővárosból, le kell tenniük a fegyvert és meg kell indítani a politikai átmenetet. A tűzszüneti megállapodás óta azonban az észak-jemeni Szaadából érkezett húszi lázadók egyre fokozták a fővárosra gyakorolt nyomást. A fővárost, Szanaát gyakorlatilag szeptember 21-én elfoglalta az Anszarullah nevű síita lázadószervezet, s megszállva tartják a kormányzat, köztük a védelmi minisztérium, épületeit is. A húszik hatalmas mennyiségű fegyvert foglaltak le a hadsereg készletéből, és két hete fegyveres járőreik cirkálnak a városban, sőt a kormánnyal kötött megállapodás értelmében a lázadók mintegy 20 ezer egyenruhát kaptak a fegyverek mellé.

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez