Kérdőjelek az iráni hajófoglalás körül. Mi volt és mi lesz?

Pánikhangulat 

Legelőször a szaúdi al-Arabíja hírtelevízió számolt be arról, hogy az iráni erők egy amerikai hajót foglaltak le, a fedélzetén 34 amerikai tengerésszel. Az al-Arabíja (félre)tudósítása komoly pánikot okozott nemcsak Szaúd-Arábiában, hanem az Egyesült Államokban és Iránban is. Mivel 34 amerikai tengerész elfogásáról volt szó, nem kellett sokat várni az amerikaiak dühös és aggódó reakciójára: sokan attól tartottak, hogy megismétlődik az 1979-es teheráni túszdráma.

Az értesülést nem sokkal később az iráni Farsz hírügynökség is átvette, szintén egy amerikai hajó elfogásáról téve említést. Az incidensre Földünk egyik legfontosabb átkelőpontján, a Hormuzi-szorosban került sor. Itt halad keresztül a világ tengeri kőolajszállítmányainak harmada, és az útvonal lezárásával Irán már többször fenyegetett. A hajófoglalási műveletet az iráni Forradalmi Gárda tengerészeti egységei (IRGCN) hajtották végre, halálos áldozatokról és sebesültekről nem tudni, bár az egyik jelentés szerint találat érte a hajó hídját.

Kinek a hajója? 

Pár órával az incidens után az Egyesült Államok is megszólalt, és megnyugtatta az amerikaiakat: nem amerikai hajót tartóztattak fel az iráni hatóságok, és nem volt amerikai állampolgár a hajón. Rögtön az incidens után Washington amerikai repülőgépeket és hadihajókat (USS Farragut) küldött az eset kivizsgálására, és készültségbe helyezte a Bahreinnél állomásozó Ötödik Flottát is. Steve Warren ezredes, a Pentagon egyik szóvivője azt mondta, hogy az iráni erők lövéseket adtak le, majd öt iráni hadihajó körbevette a Marshall-szigeteki zászló alatt közlekedő, Maersk Tigris nevű 65,000 tonnás kőolajszállító tankert. A Maersk Tigris Szaúd-Arábiából az Egyesült Arab Emírségekbe tartott. A hajó a dán A.P. Moller–Maersk csoporté, a fedélzeten 24, többségében kelet-európai és ázsiai tengerész teljesített szolgálatot.

Bonyodalmak sokasága 

Rejtély a Marshall-szigeteki zászló is, amely alatt Maersk Tigris közlekedett, hiszen a tulajdonos dán, és a hajót egy szingapúri vállalat (Rickmers Shipmanagement) bérelte ki rövid időre. A Marshall-szigetek nevével nem lehet gyakran találkozni a hírekben, mivel a Csendes-óceán mikronéziai szigetvilágában fekvő ország eléggé messze található a fő nemzetközi eseményektől. A mostani incidens azonban rendkívül bonyolult helyzetet idézett elő: a Marshall-szigetek 1986-ban nyerte el teljes függetlenségét az Egyesült Államoktól, de Washington biztonságpolitikai szerződést kötött vele arról, hogy megvédi bármilyen külső támadástól. Ez vonatkozik a külföldön tartózkodó  állampolgárai védelmére is.

Ezért a hajó elfoglalása nem kis vitát idézett elő az amerikai döntéshozók és jogászok körében arról, hogyan is reagáljanak. John McCain olyan nyilatkozatot adott ki, miszerint a “Tigris-incidens komoly provokációt jelent az Egyesült Államok ellen, és kemény választ kell adni Iránnak, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő”. Ráadásul a sorok között olvasva az derül ki: szerinte katonailag kellene beavatkozni, hogy “biztosítsák a szabad hajózást a világ egyik legfontosabb tengerén”.  Mások – bár elismerték, hogy “meg kell mutatni azt, hogy az Egyesült Államok nem hagyja cserben azokat, akiknek védelme mellett elkötelezte magát” – úgy vélik: miután az elfogás körülményeit, valamint azt, hogy miért Marshall-szigeteki lobogó alatt közlekedett a hajó, még mindig rejtély övezi, nem szabad elhamarkodottan cselekedni. Ezzel ugyanis veszélyeztethetnék a tárgyalásokat és az amerikai-iráni kapcsolatok javításában elért eredményeket.

Az iráni flotta demonstrációja? 

Teherán nem kommentálta az eseményeket: egyelőre nem cáfolta, de meg sem erősítette a hírt. Az iráni Tasnim hírügynökség egy neve elhallgatását kérő forrásra hivatkozva azt írta, hogy az ügynek nincs katonai vagy politikai vetülete, a hajót ugyanis bírósági határozat nyomán foglalták le, az iráni kikötői hatóság kérésére. Ugyanakkor nem kizárható, hogy ez a lépés válasz volt arra, hogy a múlt héten Irán kilenc hajót küldött a jemeni partokhoz. A nyugati és arab országok feltételezései szerint ezeken fegyverszállítmányok voltak. Miután az amerikaiak odaküldték az USS Theodore Roosevelt (CVN-71) repülőgép-hordozót, hogy elfogják a teherszállítókat, Irán nem kockáztatott, és visszahívta őket.

Reza Marasi, az iráni-amerikai tanács igazgatója szerint nem kizárt, hogy az esetnek belpolitikai okai is vannak. A mostani hajófoglalás mögött a megállapodást – és ezzel együtt Hasszán Róháni mérsékelt politikáját – elutasító “keményvonalasok” állhatnak. Sőt iráni források szerint a mostani teheráni vezetés legkeményebb bírálói az iráni haditengerészet vezetői. Ők nem értenek egyet azzal, hogy Teherán távol marad a jemeni eseményektől, és hagyja, hogy “Szaúd-Arábia erősítse meg a pozícióit a Közel-Keleten”.

Az iráni hadiflotta nagyon aktívvá vált az elmúlt években. 2011 júliusában Habibollah Szajjari altengernagy, az iráni haditengerészet parancsnoka már egy nyilatkozatában rávilágított arra, hogy az Iszlám Köztársaság lépéseket fog tenni az Egyesült Államok erős jelenléte ellen a Perzsa-öbölben, és bázisokat létesít az Atlanti-óceánon. 2013-ban,  először a történelemben iráni hadihajók jelentek meg a Földközi-tengeren. 2014 elején pedig ugyancsak iráni hadihajók futottak ki az Atlanti-óceánra, és indultak el az Egyesült Államok tengeri határai felé. Azonban ez nem kevés vitát szült az iráni vezetésben, és végül a kormány – mivel már folytatódtak a tárgyalások az iráni atomprogramról – visszafordította a hajókat. Ezenfelül 2015 elején, egy látványos demonstráció során elsüllyesztették azt az “ál-repülőgéphordozót”, amelyet tavaly építettek egy iráni kikötőben, ezzel fitogtatva az iráni haditengerészet erejét.

A kép forrása: Europress/AFP