A “töltelékeknek” vagy “tömegnövelőknek”, ahogy magukat nevezik, az elhízás, a kidülledő has leginkább olyan dolgok, amelyre törekednek és amit szépnek tartanak. “Már kislány korom óta kövér akartam lenni.” – írja Crystal a blogjában, ahol azt követhetjük nyomon, hogyan szedi fel a kilókat magára. “Egészen eddig erre nem voltam képes. De most végre sikerült, és most már ez vagyok én, most vagyok önmagam!”
Crystal relatíve normális súlyban volt, a maga 70 kilójával a 162 cm-es magasságához. Egy év alatt azonban közel 125 kilogrammra hízott. Annyit evett, amennyi csak belé fért, leginkább tejszínt, turmixokat, fánkokat, egyszóval annyi szénhidrátot, amennyit csak magába tudott tömni. “Mindig tartottam valamilyen ételt az ágyam mellett, hogy amikor éjszaka felkelek enni tudjak. Minden nap megittam több liter tejszínt. Szerencsére megengedhettem magamnak, és bírtam is.”
Soha nem kellett egyedül ennie. Több tucat fórum található az interneten, ahol Crystalhoz hasonlóan olyanok vannak, akik csodálják a plusz kilókkal rendelkezőket. Férfiak és nők egyaránt oda vannak ezért az életformáért. Néhányaknak csak az a fontos, hogy addig egyenek, amíg úgy nem néznek ki, mint aki terhes, de közben az eredeti súlyukat szeretnék megtartani. Ám sokan (leginkább azok, akik magukat tömegnövelőknek hívják) igazi örömet éreznek, ha azt látják, hogy a mérleg egyre többet mutat. “A hasam nőtt meg legelőször.” – mondta Crystal. “Az egész testem egyre nagyobb és lágyabb lett. Legbüszkébb a hasamra, a mellemre és az arcomra vagyok.”
Ennek a jelenségnek köze lehet a phagomania-hoz, vagyis a kényszeres evéshez, de dr. Terese Katz – evési rendellenességekre specializálódott pszichológus – szerint nem sok klinikai eset van. “26 év praktizálás alatt, még nem találkoztam ilyennel. Nem találkoztam még olyannal, aki tudatosan arra törekedett volna, hogy minél nagyobb legyen.”
Az elhízás járványszerű kiterjedésének a közepén járunk, az ösztönös hízás pedig még inkább nehezebbé teszi, ezért talán könnyebb megérteni, ha ezt egy szexuális fetisizmusnak nyilvánítjuk, mintsem egy pszichológiai betegségnek. Azok, akik diétáznak, és azok akik inkább hízni szeretnének, mindannyian azért csinálják, mert szexuálisan még vonzóbbak szeretnének lenni. „Ez határozottan a szexualitás miatt van.” – mondja Jenny a 20 éves diáklány. „Sokkal jobban érzem magam a pufók testemmel.”
Jenny az efféle szenvedélyét először pubertás korában vette észre, amikor a saját döntése alapján, attól érezte jól magát, hogy addig evett ameddig csak bírt. “Tudjuk, hogy ez nagyon kockázatos az egészségünkre nézve. Nem vagyunk idióták. Mi is járunk orvosokhoz, mint mindenki más. A súlyomat nem csokizabálással értem el, hanem sokkal nagyobb adagokat ettem rendes ételekből. Szexuális indíttatásból szeretnénk nagyobb súlyt, de van eszünk. Megfogadjuk az orvosok tanácsát is.”
Dr. Gloria Brame, fetisizmusa specializálódott szexológus illetve a “Szex felnőtteknek” című könyv írója, szerint az embereknek mindig is volt valamilyen erotikus kapcsolata az ételekkel. “Sokan csinálnak olyan dolgokat a testükkel, amelyek veszélyesek, viszont senki nem panaszkodik, ha csak a szexről szól. Sok ember úgy érzi, akkor a legszebb, ha kövér. Olyanok szeretnének lenni, mint a nők Rubens képein. Ez izgatja fel őket.”
Jenny ezzel egyetért. “Sokan azt gondolják, hogy őrültek vagyunk, és tönkretesszük a testünket. Ez nem is lehetne távolabb az igazságtól. Nem vagyunk kevésbé normálisak, mint bármely más fétist követő csoport.”
Természetesen kövérnek lenni nem mindig egyszerű. Sok minden átlagos, mindennapi dolgot már nem tudnak megcsinálni. Ma már egyre többet hallunk a különböző diétákról, életmód változtatásról és edzésekről. Az emberek többsége pedig megbélyegzi a túlsúlyos embereket.
“Amit észrevettem, hogy már nem férek bele a normál ülésekbe a repülőgépen, nem tudok leülni olyan székre, amelynek kartámlája van, nem látom a lábamat és már alig találok magamnak rendes boltban ruhát.” – meséli Crystal, aki csaknem megduplázta a súlyát.