Metál-testvérek

Három hétig nem csak a színpadot osztják meg egymással, hanem a turnébuszt is.   A hat országot érintő körút nyitókoncertjén, Tel Avivban azt mondták újságíróknak: ez több, mint koncert. Misszió. Meg akarják mutatni, hogy lehetséges az együttélés egy válságövezetben is. A közös turnébusz többet mond ezer szónál – véli az Orphaned Land énekese, Kobi Farhi. Mindenekelőtt metál-testvérek vagyunk.  Nincs nagyobb békeüzenet, mint ez a koncert-körút – teszi hozzá   a Halasz vezető gitárosa, Haled Hathut. A zenészek évekkel ezelőtt az egyik rádióban találkoztak, és azóta jóban vannak. Azt mondják, sokkal több az, ami összeköti, mint ami elválasztja  őket. A palesztin banda nem énekel politikáról. Jóllehet sokan várnák el tőlük, hogy a dalaik a megszállásról szóljanak – mondják. Az izraeli viszont csak a  politikáról énekel, ex-barátnőkről például soha. Legújabb albuma, az All is one borítóján keresztény, zsidó és iszlám szimbólumok keverednek, a szövegek a békét hirdetik. A politikai és vallási vezetők évekig dolgoznak azon, hogy egyáltalán egy asztalhoz üljenek. Nekik is üzenet ez a turné – mondják. A közös zenélés egyébként csak ebben a műfajban új. A hídépítést már a múlt század végén megkezdte a világhírű izraeli karmester, Daniel Barenboim és egy néhai palesztin vezető értelmiségi, Edward Said, amikor izraeli, palesztin és spanyol muzsikusokból létrehozták a West Eastern Divan Orchestrát. Amit egyébként fanatikusok támadtak minden oldalról, kollaborációval vádolva a résztvevőket. Épp úgy, mint most az Orpahaned Land turnéját a palesztin kísérőzenekarral. Mert ők is látják: ha egy buszban vagy egy színpadon megférnek egymással a zsidók és az arabok, akkor azt üzenik, hogy akár egy területen is megférhetnek. A két banda tagjai közben arról álmodnak, hogy a gyerekeik egyszer majd közösen alapítanak  zenekart.