Bahar ül a menedékhelyen: kék hidzsábja lazán a feje körül. Arra gondol vissza, amikor 13 éves volt, és tojást árult a helyi piacon, meg az első férfira, akihez hozzáment. Negyed század telt el azóta. Bahar gyerekei közül kettő beviharzik a szobába, gyorsan kitereli őkedt egy sápadt nő, aki szintén bújkál. A sápadt nő négy éve szült gyereket a saját apjától.
“Nincs jövő” – mondja Bahar. “Csak abban reménykedem, hogy a gyerekeim együtt halnak meg velem. Nem nekik való ez a világ.” Barna, lila és haványsárga virágok állnak egy vázában a szoba sarkában.
Bahar azt mondja, az ő élete akkor, régen ért véget: egy kis faluban Anatólia közepén, ahol a szülei arra akarták kényszeríteni, hogy menjen hozzá az első unokatestvéréhez. Inkább megszökött egy 10 évvel idősebb férfival. Az ütlegelések azonnal elkezdődtek, amint összeházasodtak.
Nők veszélyben
Törökország az egyik legrosszabb hely a világon egy nőnek. 2002 és 2009 között az asszonygyilkosságok száma 1400 százalékkal nőtt. Körülbelül 28 ezer nőt bántalmaztak tavaly – ez hivatalos adat. Közülük 214 bele is halt: a férjük vagy a szeretőjük ölte meg őket.
Augusztusban Beyzal Balt késelte halálra a férje, egy nyüzsgő utcán, 150 méterre a rendőrségtől Izmirben. Bal válni készült, és rendőri védelmet kért a férje fenyegetései miatt.
Öt nappal később Erzinican tartományban egy férfi a földre szorította a feleségét, aztán többször beleverte a fejét a kőpadlóba. Megölte. Kicsit korábban Serap Firatot lőtték le egy kollégájának az irodájában. A hónap végén pedig egy ankarai nőt csapott agyon baltával a férje.
Egy asszonyt a dél-keleti Batman tartományban élve temetett el a családja, mert illetlen zenét hallgatott. Egy másikat szakadékba lökött, egy harmadikat az erkélyről hajított le, egy negyediket pedig felgyújtott a férje.
“Nincs értelme megkérdezni, hogy az erőszaknak milyen formáival találkozunk” – mondja Hayrettin Bulan, aki egy olyan nőjogi csoport vezetője, amelyik menedéket nyújt bántalmazott asszonyoknak Sefkat-Derben. “Jobb kérdés az, hogy milyen módszerrel nem?”
A török nők körülbelül 40 százaléka szenvedett el már fizikai bántalmazást az élete során. Az arány magasabb az európainál vagy az amerikainál. A nemek közötti szakadékról szóló 2013-as jelentés szerint Törökország a 120. a megvizsgált 136 országból.
Tiltakozás Törökországban a nők bántalmazása ellen.
Egy patriarchális társadalomban, amely folyamatosan kontrollálja a nőket, és egyre inkább a vallási konzervatizmus irányába csúszik, sokan félnek attól, hogy a dolgok még jobban elfajulnak.
“A családom elutasított”
Baharnál is így volt. Az első gyermekét elvetélte egy kiadós verés után. A második terhességéből kislányt szült. 17 évesen megpróbálta újra felvenni a kapcsolatot a családjával, hogy elmeneküljön a házasságból.
“A családom elutasított, látni sem akartak. Visszamentem a férjemhez. Az apósom szexuálisan zaklatni kezdett. A sógorom is bejött a szobába, amikor egyedül voltam…” – meséli.
A verések egyre gyakoribbá váltak. “Állandó volt az erőszak”- mondja. Egy férfi a faluból megígérte, hogy segít neki megszökni, azt mondta: tud egy bárt, ahol dolgozhatna. Követte, a kislányát a szüleire hagyta.
De aztán egy szakadt éjszakai klubban találta magát, ami lényegében bordély volt, egy bűnbanda tartotta fenn. A hosztesszeket azért fizették, hogy igyanak a vendégekkel. Befőttes gumikat húztak a csuklójára minden egyes ital után, hogy el tudjon számolni az éjszaka végén. Amikor is le kellett feküdniük a kuncsaftokkal. Akkor már keményen ivott. Kalandozik az emlékei között az éjszakák, a kábítószerek, az alkohol, a prostitúció és az erőszak homályában. Visszaidézi, ahogy egy nőt megfojtottak a bordélyban.
Ellentmondásos számok
“A férfiak akkor fordulnak az erőszakhoz, ha helyre akarják állítani az uralmukat, vagy ha attól félnek, hogy valami fenyegeti azt” – állítja a Mor Cati emberi jogi csoport. “Jóllehet nincsenek hivatalos statisztikák, a híradások alapján nem kevesebb, mint 3 nőt ölnek meg nap mint nap a férjeik, a szeretőik vagy az exeik.”
2009-ben körülbelül ezer török nőt gyilkoltak meg. A kormány azóta nem teszi közzé az adatokat, a helyi rendőrkapitányságokhoz irányítja az érdeklődőket.
“Egymástól különböző, egymásnak ellentmondó állítások jelennek meg a férfiak által végrehajtott erőszakról”
– mondja Cicek Tahaoglu, a Bianet riportere, aki a nők elleni erőszakos cselekmények alakulását kíséri figyelemmel. ” Az igazságügyi minisztérium statisztikái szerint 953 nőt öltek meg 2009 első hét hónapjában. A belügyminisztérium ugyanakkor az egész évben 324 nő meggyilkolásáról számolt be.” Mindeközben a korábbi nőügyi miniszter, Fatma Sahin megint más számokról beszél. Azt mondja, 2009-ben 171 nő esett gyilkosság áldozatául.
A nők bántalmazásában gyakran játszik szerepet a “becsület” kérdése, ami a kutatók szerint a nőket tulajdoni tárgyakká alacsonyítja. “Erős a tendencia… minden tartományban a becsület fogalma csakis a nőkre, az ő szexuális viselkedésükre és a nők ellenőrzésére szűkül” – állítja az ENSZ népesedési alapjának jelentése, amelynek azt a címet adták, hogy A becsületgyilkosságok dinamikája Törökországban. A jelentés szerint a nőknek, ha “becsületesek” akarnak lenni, szűzen kell férjhez menniük, hűségesnek kell lenniük, szerényen kell öltözködniük és a hagyományos nemi szerepeknek kell alávetniük magukat. A nők, akik megsértik ezeket a normákat, vagy akikről ezt hiszik, gyakran szembesülnek erőszakkal.
A kormány szerepe
Sokan azt mondják, hogy a török kormány korántsem tesz eleget a kiszolgáltatott helyzetben lévő nőkért. “Mit tett a kormány? Pánikgombokat adott a veszélyeztetett nőknek. Ha a családjuk vadászfegyverrel támad rájuk, megnyomhatják a gombot, és lehet, hogy egy óra múlva már ki is ér a rendőrség” – mondja Bulan, aki egy vitatott programot vezetett: lőfegyver használatára tanította a nőket.
Az aktivisták azt mondják: a kormány, az Igazságosság és Fejlődés pártjával és Recep Tayyip Erdogannal az élen, egyre konzervatívabb a nemek kérdését illetően. 2011-ben a nőügyekkel foglalkozó minisztérium, amelyet 10 évvel korábban, hosszú csatározások után hoztak létre, törölte a nevéből a “nő” szót. Családi és szociális minisztériumnak nevezték át, újrafogalmazva és a családon belüli kontextusba visszahelyezve a nők szerepét. Ezzel párhuzamosan megpróbálták megszüntetni azt a parlamenti bizottságot is, amely a nemek közti egyenlőséget akarta elérni a munkahelyeken.
Erdogan arra bátorította a nőket, hogy szüljenek legalább három gyereket, de inkább ötöt, miközben annak a módját kereste, hogyan limitálják az abortuszok és a császármetszések számát. Többször is arról beszélt egy női beosztottjának, hogy a nők alkalmazása magas kormányzati pozíciókban az emberi természet ellen való.
Miközben Erdogan kormánya hivatali ideje alatt hússzorosára növelte a vallási ügyek igazgatóságának büdzséjét, és 17 ezer mecsetet épített, Bulan adatai szerint mindössze 120 állami menhely volt Törökországban, összesen 3110 embernek. A 28 ezer nőnek, akik tavaly védelemre szorultak, az a kisszámú civil szervezet tud csak segíteni, amelyek menedékhelyeket működtetnek.
“Attól féltem, megölnek”
Bahar nem tudja, hogy a bordély tulajdonosai mit csináltak a megölt nő holttestével. Két év után megszökött. A tulajdonosok hajszát indítottak utána. “Megtalálhattak volna” – mondja. “Attól féltem, hogy megölnek”.
Bahar egyik kapcsolatból keveredett a másikba, harcolt, néha sikeresen, az alkoholizmusa ellen. Még egy gyereket szült. “Amikor a partnerem rájött, hogy terhes vagyok, azt mondta: látni sem akarlak többet. Nem akartam abortuszt, beleegyeztem az örökbeadásba. 15 éves lehet most a lányom.”
Akkoriban hol bent volt egy menedékhelyen, hol kint. Két újabb gyereket szült, egy isztambuli katonától. Aki akkor vetett véget a viszonynak, amikor elmondta neki a történetét. Azt mondta, a családja nem fogadhat be olyan nőt, akinek ilyen múlt terhe nyomja a vállát. “Szeretet kerestem, jó férjet.”
Közben a fiatal, sápadt nő, akinek az apját rövidesen kiengedik a börtönből, ahova az ő megerőszakolása miatt került, és akit új menedékhelyre visznek, felöltözteti Bahar gyerekeit. Gyapjúsapkát húz a fejükre. A két nő és a két gyerek együtt sétál ki a kihúnyó esti fényben.
Bahar legidősebb lányának sikerült az édesanyját megtalálnia. Ő is egy bordélyban dolgozik. “Olyan törékeny”, mondja Bahar. “Tudom, min megy keresztül. Ugyanazt az életet éli, amit én.”