Még ma elindul Afrikába az AHU 15. orvosmissziója

Kezdetben általános orvosok rendeltek Magyarországról – nem egyszer szó szerint a hátizsákjukból – a már említett országokban. Tavaly indult útnak az első műtős misszió: tagjai Malawiban végeztek fej- és nyakműtéteket. Ott, ahol mindössze egy szakorvos jut egy egész ország összes betegére. Az ő nyomdokaikban járnak a most útnak induló orvosok: Dr. Polony Gábor és Dr. Szanyi István egyetemi adjunktus, Dr. Tóth Krisztina és Dr. Piski Zalán egyetemi tanársegéd, valamint Dr. Forgács Gábor szakorvos-jelölt. Akik elsősorban fülműtéteket, illetve egyéb fej- és nyaksebészeti beavatkozásokat végeznek a misszió ideje alatt.

Két és fél hétig maradnak, összesen tíz tömött bőröndjükben helyet kaptak hallókészülékek is: a misszió kiemelt együttműködő partnere ugyanis a Victofon Hallásjavító Kft. De utaznak velük szemüvegek is: Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos jóvoltából indult a gyűjtés, aki már maga is többször megjárta önkéntesként Afrikát.

A most útra kelt orvosok május 29-ig maradnak Malawiban. Munkájukat a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) ottani irodájának vezetője, Szeremley Csaba segíti. Malawiban az egészségügyi szolgáltatások színvonala nagyon alacsony, különösen vidéken. A Magyar Afrika Társaság orvos missziós programjainak elsődleges célja a gyógyítás, valamint a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának mérséklése. A misszióban részt vevő magyar orvosok az orvosi segítségnyújtás mellett informális módon képezik tovább a malawi kollégáikat.

Mi indította arra az öttagú csapat tagjait, hogy önkéntesnek jelentkezzenek az AHU missziójába?

Dr. Polony Gábor adjunktust a SOTE Fül- Orr- Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájáról kolléganője, dr. Pálinkás Edina győzte meg arról, hogy érdemes elindulni. Ő maga ősszel részt vett az első műtős küldetésben.  “Azt mondta, hogy olyan életre szóló élményt szerez az ember, amiért mindenképp érdemes az oltásokat, a rémisztőnek tűnő veszélyeket, például a maláriáét vállalni. Hallja az ember az adatokat, hogy van egy 16-17 milliós ország és benne egy fül-orr-gégész szakorvos. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen az orvoshoz jutás esélye – nyilván olyan előrehaladott betegségekkel fogunk találkozni, amilyenekkel Magyarországon soha. Ez nagyon nagy kihívás, így van bennünk egy kis meglepetésre való felkészülés is.”

Dr. Forgács Gábor szakorvos jelölt ugyancsak a SOTE klinikájáról érkezett és ő is Pálinkás doktornőtől hallott az orvosi misszióról. “Segíteni megyünk, ez a fő cél, és nagyon jó, hogy ezt orvosként, azon belül is fül-orr-gégészként tehetjük. Nagyon különleges és kivételes lehetőség a mi számukra is, hogy szakmánk révén tudunk segíteni a kinti embereknek.”

Dr. Piski Zalán a pécsi egyetem fül-orr-gégészeti klinikáján tanársegéd. “Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy egy hasonló orvosi misszióban részt vehessek és ezért nagyon örültem, amikor adódott a lehetőség – nem is haboztam sokat, hogy elvállaljam. Abban reménykedünk, hogy minél eredményesebb lesz majd a kintlétünk, minél többet tudunk segíteni. De mi magunk is profitálhatunk akár szakmailag is ebből a kiküldetésből, itthon is kamatoztathatjuk azt a tapasztalatot, amit kint gyűjtünk.”

Dr. Szanyi István adjunktus, pécsi Fül-Orr-Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinika. “Az előző misszió során a főnököm, az intézetvezetőnk, Dr. Gerlinger Imre professzor küldözgette haza a képeket, a híreket. Amikor ezeket láttuk, olvastuk a feleségemmel együtt, aki szintén velünk tart most aneszteziológusként, úgy gondoltuk: ez élmény nekünk is, pedig ott sem voltunk. Amikor pedig hazatért és elmesélte a történteket, megfogalmazódott bennünk: ha lesz ilyen lehetőség, akkor élünk vele. Nagyon várjuk, bennem is ott az a pozitív félelem és izgatottság, ami egy-egy eset kapcsán biztosan realizálódni fog. Például amikor hirtelen nem látjuk azt az eszközt, ami megszokott itthon, de ott hiába keressük és hirtelen kell dönteni a semmiből. Az a cél, hogy minél többön tudjunk segíteni azokból a nagyon aranyos és bájos arcú gyerekekből és felnőttekből, akik ott vannak, és akikről már képeket láttunk, minél többet meg tudjunk operálni közülük.”

Dr. Tóth Krisztina aneszteziológus. “Három gyerek édesanyja vagyok, így kicsit nehezebb szívvel indul el az ember. De nekem gyerekkori régi dédelgetett vágyam, hogy el tudjak jutni ide, az igazi Afrikába. Amikor katasztrófa sújtotta területekre mentek orvosi csapatok, már oda is szívesen elindultam volna, de kicsik voltak a gyerekek. Most engem is lenyűgöztek Gerlinger professzor úrnak az élményei és azt gondoltam: itt az idő, ezt most meg kell ragadni és mennünk kell. Szakmailag én is érdeklődtem az előző misszióban részt vett kolléganőtől, Bodnár Judittól, aki elmondta, hogy mire számíthatok. Alaposan felkészített arra, hogy mi van ott kint, mi az, amit vigyek magammal. Azért 30-40 évvel az aneszteziológiai szakmában ott hátrébb vannak a dolgok, és éppen ezért nekem is nagy szakmai kihívás lesz ott helytállni. Biztonságban elaltatni és felébreszteni a betegeket, megtartani őket ugyanúgy, mint itthon.”

A most útnak indult magyar orvosok Malawiban szerzett élményeiről rendszeresen beszámolunk majd a következő 2 és fél hétben.

Fotó: Konkoly-Thege György