El sem hinnéd, ha nem magad látnád – magyar gyógyítók és diákok Afrikában

A magyar orvosokkal és középsulisokkal együtt Ugandába utazott Kiss Róbert Richard turisztikai szakújságíró is, aki a HTCC kampalai képviseletének udvarából jelentkezett be az Inforádió Világszám című műsorában. Mint mondta, ez kiemelten jó helynek számít Ugandában, ahol azért már jelen van a luxus. Vannak gazdag emberek is, de túlnyomó többségében még olyanokkal találkoztak, akiknek az is gondot okoz, hogy mit esznek másnap. Meglehetősen vegyes itt a kép, de többségében mind az egészségügyi, mind az oktatási állapotok igencsak rászorulnak arra, hogy Európából, Amerikából érkezzen segítség.

A Középsuli sorozat szereplői egyrészt azért utaztak Ugandába, hogy megnézzék, mit csinálnak ott a magyar orvosok, segítsék a munkájukat, másrészt helyi iskolákat látogassanak. Hogy aztán elmondhassák otthon, milyen volt Afrika, bemutathassák az internetes sorozatban az ugandai  kultúrát. Hogy a nézők lássák a különbséget. Itt 10 kilométert gyalogolni kell jónéhány helyen az ivóvízért, áram pedig elvétve van. Néhány helyen generátor biztosítja, van, ahol csak 1-2 órán keresztül. A fővárosban, Kampalában azért más a helyzet, például a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központban, a HTCC-ben is szinte folyamatos az áramellátás, az internet. De ahol korábban voltak, meséli Kiss Róbert Richard, például Mbaléban rendkívül örültek a magyar misszió tagjai, ha napi két órán át lehetett égetni a villanyt vagy tölteni a mobiltelefont.

Magyarország és Uganda között nem pusztán a humanitárius misszió jelenti a kapcsolatot, magyar vállalkozók is jelen vannak már: van például magyar pálinkafőzde, meg lehet kóstolni a jackfruit pálinkát, de készült mangóból is pálinka. Van magyar tulajdonú farm, sőt magyar pénzügyi szolgáltató is prosperál. Egy száz fős magyar delegáció is érkezett korábban Ugandába, üzleti megállapodások is köttettek. A magyar orvosok és középsulisok most a környezetvédelmi miniszter vendégei voltak, aki a magyar orvosok misszióját koordinálta és a rendelkezésükre bocsátotta az egyik villáját.

Kampala és a vidék között még nagyon komoly eltérések vannak. Mint a Középsuli portál főszerkesztője, Kovács Robertina meséli, mindannyiuknak egy életre szóló élményben van most részük, Más Uganda, mint amit elképzeltek. Az emberek annyira barátságosak és nyitottak, bárhová mennek a magyar középsulisok, egy-egy bokorból 5-10 gyerek állandóan kinéz. Egy családban 6-8 gyermek is születik, de van olyan, ahol 12-13. Nagyon komoly viszont a gyermekhalandóság és a magyar orvosok jelenléte azért is fontos, mert sok gyermek úgy cseperedik fel, hogy nem találkozott orvossal. Pedig elég komolyak a bajok: rühesek, az egészségi állapotuk katasztrofális, az éhezés jelen van, akárcsak a trópusi betegségek: a tífusz, a malária is – sorolja Kiss Róbert Richard. A gyógyításhoz pedig kell orvos, kell gyógyszer. A többségnek ez nem adatik meg, ezért belehal. A környezetvédelmi miniszter elmesélte, hogy vannak olyan régiók, ahol 10 ezer emberre jut egy orvos. Ráadásul a helyi és az európai orvosképzés között óriási a különbség, ráadásul van még, ahol a törzsben ráolvasással gyógyítanak.

Nem csoda, hogy áldásnak tekintik azt, amikor megérkeznek a gyógyítók. Van olyan orvos a misszióban, Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, aki már sok ilyen küldetésen vett részt. Hét alkalommal is bejárta Afrikát és segített a helybelieknek. Az ő ötlete volt, hogy azokat a szemüvegeket, melyeket Magyarországon már nem használnak, összegyűjti és kihozza ide. Új életet adott több száz helybelinek, itt ugyanis szemüvegre nincs sem pénz, sem lehetőség. Sorba álltak hát az emberek, próbálgatták a szemüveget és nagyon-nagyon boldogok voltak, mert végre ismét láttak.

Ami a pénzt illeti: 13-14 ezer forintnak megfelelő összeg már jó fizetésnek számít errefelé. A másik oldalon viszont elkezdődött a fejlesztés. Ideális a környezet: meleg van, egyenletesen jó az idő, szinte minden megterem, elképesztő a vadvilág, a természeti kincseket tekintve nagyon komolyak az adottságai Ugandának – mondja Kiss Róbert Richard. De komoly beruházások, infrastruktúra-fejlesztések kellenek ahhoz, hogy kamatoztatni tudják ezt a sok adottságot. Mert ma még sok helyen annyira felázik például az út, hogy előfordult, hogy hidat kellett építeniük az ott lévő középsulisoknak és az AHU munktársainak, hogy a busszal tovább tudjanak menni.

Afrikában előfordul az is, hogy lerobban az ember autója, nagyon ritka az, hogy egy út során legalább egyszer ne kelljen valamit szerelni egy járművön. A kocsik többsége 20-30 éves. De árulnak új Mercedeseket is, mert van már Afrikában egy új, gazdagodó réteg. Épül a vasút is Mombassáig, a kenyai kikötőig. Az biztos, hogy fejlődik Uganda, de van még mit csinálniuk azoknak a magyaroknak, akik ide jönnek.

Így az AHU orvosainak is. Könczöl Zsófia, a misszió koordinátora egy hónap után mesélt arról, hogyan lehet elviselni, hogy nincsen mosdó, nincsen áram, nincsen víz?

Így az AHU orvosainak is. Könczöl Zsófia, a misszió koordinátora egy hónap után mesélt arról, hogyan lehet elviselni, hogy nincsen mosdó, nincsen áram, nincsen víz?

– Nagyon mély vízbe dobtak bennünket. Kívülről szépnek tűnő házba érkeztünk, ami luxusnak is számít a környéken, de beérve láttuk, hogy nem minden ilyen szép. Már csaknem négy hete az összegyűjtött esővízben fürdünk, mossuk a ruháinkat a lavórban és a pottyantós-leöntős vécét használjuk, áram pedig nagyjából két órán át van naponta. Ha éppen süt a Nap, mert napelemmel töltik fel a generátort, amit tudunk használni.

Ami pedig a gyógyítást illeti – folytatja Zsófi – az orvosok tudták, hogy másfajta esetekkel fognak találkozni, mint otthon, de mégsem tudták elképzelni, mi fog ránk várni. Megrázó volt, hogy pár napon át folyamatosan jöttek a nők, akik derék- és mellkasfájdalomra, alhasi fájdalomra panaszkodtak és kellett néhány nap, mire kiderült, hogy ezek azért annyira típusosak, mert főleg vidéken még mindig nagyon sok nő esik a családon belüli erőszak áldozatává. Nagyon nehezen megnyílva mesélték el, hogy ezek a fájdalmak valójában attól vannak, hogy a férjük vagy az apjuk veri őket. Ilyen szempontból hatalmas plusz volt az, hogy női orvosok érkeztek. 

Miután rengeteg olyan hely van, ahol egyáltalán nincs orvosi ellátás vagy a mentőautókon nincs kerék, magyar kórház is épül Ugandában. Két évvel ezelőtt rakta le az alapkövét Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke és már a környékét csinosítják. Magyar önkéntes orvosok dolgoznak majd itt is, akik tapasztalatot szereznek olyan betegségek terén, amelyek otthon csak nagyon ritkán fordulnak elő.

A higiénés körülmények egészen elképesztőek – folytatja Kiss Róbert Richard. Mint mondja, voltak egy iskolában, ahol a mosdó konkrétan az volt, hogy egy helyen kijelöltek egy két méterszer másfél méteres lyukat és mindenki ott végezte a dolgát, az udvar hátsó traktusában. Vezetékes vízről nem is álmodtak, a pocsolyából ittak, ha nem akartak elmenni 10 kilométerre vízért. A kút is áldás a helyieknek, magyarok két évvel ezelőtt kutat fúrattak Ugandában és ez meglehetősen nagy területet lát el vízzel.

De mit mondanak minderről a magyar orvosok? Mit tapasztaltak abban az országban, amely háromszor akkora, mint Magyarország és körülbelül 40 millióan lakják? Dr. Jakkel Anna arról beszél, hogy nagyon elhanyagolt helyen dolgoztak most is, ahol egy kolléga több ezer embert lát el, a személyzetben, felszerelésben óriásiak a hiányosságok. Az egészségügyi központban is, ahol több ezer ember ellátását végezték szinte eszközök nélkül. A magyarok rengeteg kórházi holmit, infúziós szerelékeket, steril eszközöket, sebészeti felszereléseket vittek magukkal Afrikába –  úgy, mint a többi 15 korábbi AHU-misszióban.

Lengyel Ingrid azt mondja, a legnehezebb az, amikor tanácsot adnak és közben már tudják, hogy nem lesz vége a történetnek. Mert hiába tanácsolja valakinek, aki ki van száradva, hogy igyon többet, ha közben tudja, hogy fertőzött a víz.