A híresek és gazdagok klubja Kairóban

A régi villa fehér falai élesen ütnek el a kairói belvárost uraló szürkéktől és barnáktól a Talat Harb és az Abd El Szalam Aref sarkán. A Diplomata Klub a befolyásosak és gazdagok összejöveteleinek és a diplomaták rendezvényeinek színhelye. Mohamed Ali Klubként építették, még 1908-ban, egy herceg, Ahmad Fuád pasa felügyelete mellett. Néhány évvel később ő lett Egyiptom királya. Az elegáns szerkezetet a híres francia építész, Alexandre Marcel álmodta meg: az ő munkája egyébként Héliopoliszban az indiai jegyeket magán hordozó Baron palota is. Elkészültekor a klub mindössze kétszintes volt. De ahogy nőtt a tagok száma, ez már nem volt elég. 1930-ban egy másik francia építész, Michel Roux-Spitz újabb emelettel és egy kupolával toldotta meg az épületet.

A Mohamed Ali Klub a királyi családnak, a gazdagoknak és az elitnek épült, a Zamaleken található, kérkedő és alapvetően brit Khedive (Alkirály) Klub alternatívájaként. Ez utóbbi egyébként ma a Gezira Klub. Amikor megnyílt, a megszálló angolok kizárták belőle az egyiptomiakat, akik kezdetben nem csak hogy tagságot nem szerezhettek, de állítólag be sem léphettek oda. Később ez persze megváltozott, de akkor már állt a Mohamed Ali Klub. Amely csak egy szempontot tartott szem előtt. Menthetetlenül elitista volt, belépőként a hírnév, a vagyon vagy magas társadalmi rang szolgált.

A működéshez szükséges felújításokat leszámítva a klub ma éppen úgy néz ki, mint 1930-ban. Belülről csupa kifinomult luxus és csillogás, annak a kornak a stílusában, amikor épült. A grandiózus lépcső, a csilingelő csillárok, az értékes szőnyegekkel borított szalonok mind arról a gazdagságról árulkodnak, amelyet az 1952 előtti egyiptomi arisztokrácia élvezett.

A földszinten két hatalmas festmény mesél a klub történetéről. Az elsőn Fuád király van, a klub megálmodója és tiszteletbeli elnöke. A másodikon Mohamed Ali, az utolsó egyiptomi uralkodócsalád alapítója, akiről a klub a nevét kapta. A két festmény a Bridge terembe vezető bejárati szalonban lóg. Az első és a második emelet sok szobája közt ebédlők és francia stílusú szalonok vannak, a király magánszobái, könyvtár és bár. A falakat kitűnő régi festmények borítják, amiket el sem mozdítottak a helyükről az elmúlt évtizedekben. Sok közülük Mohammed Mahmoud Khalil bejnek, a híres művészeti szakértőnek és műgyűjtőnek az ajándéka. Vannak köztük olyan ismert francia mesterek művei, például Louis Amable Crapelet, Jean-Leon Gérome vagy Louis Claude Mouchot. De a legtöbb egyiptomi tájkép, úgy mutatják az országot, amilyennek azt az orientalista francia művészek látták.

A klub pompás napjai nem tartottak sokáig, félbevágta őket az 1952-es forradalom. Az állam először elkobozta az intézmény vagyonának nagy részét, aztán 1963-ban átvette az ellenőrzést az épület felett is, és átnevezte a helyet Diplomata Klubnak. Azóta a diplomáciai testületet és az egyiptomi diplomatákat szolgálja. Nosztalgikus eleganciája arra emlékeztet, milyen is volt Egyiptom valaha, és hogy már közel sem olyan. Annak idején, 1908-ban aligha volt akkora a kontraszt az épület és az őt körülvevő környezet között, mint ma – véli az Egyptian Streets.

Fotók: Egyptian Streets, Mohamed Khairat.