Nagykőrös találkozása Afrikával

Jakkel Anna fotókiállítása több helyszínen volt már látható, és újabb városok várják. A doktornő többször is részt vett az AHU orvosi misszióban, és hazatérése óta lenyűgöző lelkesedéssel és elkötelezettséggel képviseli Afrika ügyét, minden lehetséges módon igyekszik felhívni a figyelmet az orvosi missziók és az adományozás, a segítségnyújtás jelentőségére. Beszédében elmondta, ha értelme van annak, amit csinál, nem lehet abbahagyni. Akkor, amikor az Afrikai-Magyar Egyesület orvosi missziójáról olvasott, problémái nagy súllyal nehezedtek a vállára, így felhívta a szervezetet. Amikor megtudta, hogy nincs korhatár, azonnal vállalta a missziót, annak ellenére, hogy családja, barátai, kollégái ellenezték döntését. Indulása óta más emberként éli az életét. A többi önkéntes orvos, akik jóval fiatalabbak voltak, eleinte tartottak tőle, mégis családként tértek vissza Magyarországra, azóta is felhívják őt anyák napján. A következő útra 3 hónap múlva indult Maliba. A következő év tavaszán Guineába utazott segíteni.

Ottlétük alatt az afrikaiak élete, betegségei az életük részévé vált. Szomorú történetekkel, életveszélyes helyzetekkel szembesültek. Volt olyan szituáció, amiből nehezen jöttek ki, ezután három napig nem tudtak aludni. Előfordult, hogy sírtak a tehetetlenségtől a rendelőben: az itthoni körülmények után az ottani lehetőségek hiánya, az élethelyzetek, az iszlám szabályai és ennek következményei, az adott gazdasági és családi problémák sokkolták őket. Sok idejük nem volt megtorpanni, mert 80 ember várta őket, akik egész nap ott voltak. Ha nem kerültek sorra, szó nélkül hazamentek és másnap visszamentek. Az orvosoknak és személyzetüknek estére vissza kellett menniük a táborhelyre, mert bármikor, bárhol lőhettek. A betegek másnap újra ott voltak és türelmesen vártak. Tudták, hogy utána évekig még az a pár szem gyógyszer sem jut nekik. A gyereknek a simogatás, a törődés is kincset ért. A segítő szándéknak olyan hatalmas hiánya van ezekben az országokban, hogy ha semmit nem csinál az ember, csak végighallgatja az ott élők problémáit, már azzal segít. Még a nyelvismeret sem szükséges, a gesztusok, a testbeszéd mindenütt ugyanaz. Ennek ellenére mindig voltak tolmácsok velük.

A Budapest-Bamako rally is rengeteg adományt visz, az idei, január 25-én kezdődő rallyra közel 500-an jelentkeztek. A kocsik, kamionok iskolaszereket, kötszereket, gyógyszereket, nálunk idejétmúltnak számító orvosi eszközöket, háztartási eszközöket, kimustrált, számítógépeket szállítanak. Ott, ahol semmi nincs, egy használt vérnyomásmérő kincset ér. A fekete kontinensen az emberek nem tudják, hogy van koleszterinjük, nem tudják, hogy van ebola, viszont nagyon sokat tudnak a természet gyógyító erejéről, a tradicionális, a tapasztalati úton való gyógyításról.

Az AHU rengeteg iskolaszert, számítógépes eszközöket is szállít Afrikába. Azok a gépek, melyek itthon már idejét múltak, ott még jól használhatók, egy egész falu összes gyereke meg tudja tanulni rajta a számítógépes alapismereteket. A tudást a gyerekekhez el kell vinni. Segíteni kell, a fejlett világnak kell segítenie. Mi csak kis cseppek vagyunk a tengerben, de a cseppekből lesz a tenger.

Mbaye Ndiaye, az Afromagic énekese ismét lenyűgözte és feldobta közönségét dobos-énekes fellépésével. A lendületes kongázást az afrikai dalokkal kísérve elvarázsolt minden jelenlévőt. Beszélt a ritmus és a harmónia fontosságáról és arról, hogy Afrikában ritmus, Európában harmónia van. Afrikában azonban sok varázslatos értéket lelhetünk, többek között az emberek szívét és az összetartó közösségi életet emelte ki.