Peter magyaroktól kapta első játékát – és második életét
Peter magához szorította a babácskát. Apróság. Kicsi, kulcstartón függő játék. De neki még soha nem volt játéka.
Meglepetten csodálta, miközben a legyek belepték szép arcát és súlyosan elfertőződött lábát. Szerencséje van. Ő megmenekült. Köszönhetően Gáspár Attila, Bagdi Zita és Kapi Zsófia orvosoknak, akik a Magyar Afrika Társaság jóvoltából gyógyítani érkeztek a kapekei King David Általános Iskolába. Peter csendben tűrte a fájdalmas beavatkozást, a kötözést, és örömmel fogadta a cukorkákat jutalmul.
Rajta kívül még megszámlálhatatlanul érkeztek gyerekek a fehér orvosokhoz, akik nagy odafigyeléssel, kellő türelemmel kezelték a további gennyes, eddig ellátatlan sérüléseket, a maláriát, csillapították a lázat, kenegették a bőrfertőzéseket, köhögést csillapítottak, asztmát kezeltek, vagy éppenséggel egy szívbetegségre hívták fel a figyelmet.
Az iskolában barátságosan és örömmel fogadták a Magyarországról érkező segítséget, hiszen mintegy 60 kilométeres körzetben nincs kórház, nincsen elérhető orvosi ellátás. Itt kis sérülésekből is hatalmas baj lehet. Az ellátás hiánya miatt sokan meghalnak, sokszor egyszerűen gyógyítható fertőzésekben. Ezen a területen a lakosság mélyszegénységben él. Itt nem halljuk a gyerekektől, hogy „nem akarunk iskolába menni”. Ugandában nagyon magas a kiskorúak aránya és a legtöbb intézmény pénzbe kerül. Elsősorban ez az oka a nagyfokú iskolázatlanságnak és, hogy milyen nagy büszkeséggel és vidáman vesznek részt a tanórákon a nebulók.
A ma már Európában oly népszerű interaktív tábla helyét itt ugyan festett farostlemez veszi át, az ergonomikus iskolai székeket egyszerű, deszkából készített fapadok, amiket olykor ülésre, olykor írásra használnak, mégis olthatatlan tudásszomjjal szívják magukba az ismereteket. A különféle iskolaépületek nincsenek bepucolva, nem is mindegyikre került tető – ami esős évszak lévén nem túl kellemes – de hiányérzetnek nyoma sincs náluk, még azoknál sem, akiknek már csak a szabadtéren jutott hely.
Persze nem érkeztünk üres kézzel, labdákat, kirakókat, ceruzákat, iskolatáskákat, tisztálkodó szereket, osztottunk szét a gyerekek között. De a legnagyobb köszönetet az élelmiszeradományért kaptuk. Az ennivalóból sosem elég, a kukoricaliszt, a cukor, a rizs itt alapvető táplálék.
A Magyar Afrika Társaság már a negyedik orvosi missziót indította el a helyi emberek egészségügyi helyzetének javítására. Ezen tapasztalatok alapján a Hungarian Trade and Cultural Centerrel (HTCC) karöltve egészségügyi központ létrehozását tűzte ki célul itt, Kapekében. Ebben a régióban egymillió lakosra tíz orvos jut, kevés a képzett szakember, nincs megfelelő intézményi háttér, a gyógyításhoz pedig nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök.
Minden ember megérdemel egy esélyt egy élhető élethez, tegyünk egy boldogabb jövőért!