Monica Spear legyilkolása: Venezuela és a mindennapos rettegés

Este hat után azok számára, akiknek van valami félteni valójuk, kijárási tilalom lép életbe Venezeulában. Egy egész nemzedék nő fel úgy, hogy nem ismeri egy esti séta örömét – ők azok, akik később elhagyják az országot. Monica Spear tragédiája felszínre hozta a mindennapos félelmeket.

   Az egész latin-amerikai sajtót foglalkoztatja Monica Spear venezuelai ex-szépségkirálynő és élettársának a meggyilkolása, valamint 5 éves kislányuk megsebesítése. Az eset kapcsán felszínre tört az indulat, az elkeseredés mindazért, ami az országban kialakult és a problémák élén messze a biztonsági helyzet a legsúlyosabb. Megtört a jég még a kormányerők és az ellenzék között is és Caracasban Nicolas Maduro összeült Henrique Capriles ellenzéki vezetővel a Miraflores-i elnöki palotában, hogy közös megoldást keressenek az ország katasztrófális biztonsági helyzetére.

Maduro elnök pedig elismerte, hogy Venezuelában minden százezer lakosra 76 gyilkosság jut és eddig a kormány képtelen volt megfékezni a bűnözést. Az ex-szépségkirálynő Toyota Corolla 2002-es modellje, bármilyen szerény is volt, felhívta a támadói figyelmét, akik akadályt helyeztek el az autópályán. Az autó kereke kilyukadt és amikor egy trailert hívtak, röviddel azután megérkeztek a támadók is. Hatan voltak – eddig hat felnőttet és két kiskorút tartóztattak le  a gyilkossággal kapcsolatban. Az eset  szemtanúi a trailer sofőrje és annak segéde volt, akik elbújtak a járművükben attól tartva, hogy ők következnek, mivel látták a történteket. 

Az eset minden beszélgetésben, minden sorbanálláskor, minden nyilvános helyen az első számú téma lett Venezuelában: az ország lakosait elevenen érinti  a biztonság hiánya. ,,Éjszaka ilyenek bármikor megtörténhetnek az autópályákon – állapítja meg egy hölgy, aki hozzáteszi: ha valakinek van valamennyi pénze, este már ne járkáljon az autópályákon. Mintegy okolva az áldozatokat óvatlanságuk miatt. Tény, hogy a venezuelaiak az utolsó tíz évben kénytelenek voltak megváltoztatni megszokott életformájukat az  országban, ahol bármikor, bárhol lelőhetnek, kirabolhatnak és elrabolhatnak valakit. 

Egy taxis elmondta, hogy már nem tartja tiszteletben éjjel a piros közlekedési lámpát, nehogy a megálláskor megtámadják. Sokszor éppen az utasok kérik, hogy ne álljon meg a lámpánál, hanem hajtson tovább. Egyik barátja, szintén taxis az egyik legveszélyesebb városrészbe vitt utast, amikor hat lövéssel végeztek vele. Veszélyes  helyzet, amikor a sötétben valaki megrongálja az autót, kiszúrja a kerekét – este 11 után már nincs rendőr az utcákon, ők is félnek. A legbiztosabb dolog, ha az ember minél ritkábban hagyja el az otthonát. A középosztálynak  mintha kijárási tilalmat vezettek volna be este 6 utánra: a saját érdekében otthon tartózkodik. 

Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki autóból egyszerűen csak fotózgasson – s nem járnak sikerrel a más országot fényképezgető katasztrófaturisták sem. A szegény negyedek környékén, akárcsak a belvárosban, a sors kihívásával jelent egyet egy jobb fényképezőgép használata.

A belvárosi dugók is külön veszélyforrások: a motoros rablók pillanatok alatt kirámolnak egy autót és ha nem végeznek az utasokkal, akkor azok bizton elmondhatják, hogy másodszor születtek. A rablókkal szembeni ellenállás reménytelen: egy családapa vesztét a nyáron az okozta, hogy lehajolt a kocsiban a követelt pénzért – a rabló félreértette a mozdulatot és lelőtte a sofőrt a mellette ülő ikerlányával együtt. A másik iker a hátsó ülésen szemtanúja volt mindennek. A történetek sora végtelen. 

Megváltoztak a vásárlási szokások – vásárláshoz egyre inkább a csekket használják, mert a bakkártya és a készpénz ugyancsak veszélyeket rejt magába. Bankba pedig vagy kísérettel, vagy az útvonalat mindig változtatva megy az ember – mondják. Rászoktak a nappali mozilátogatásra és már nem teszik fel a facebookra az utazások fotóit – senki se lássa, hogy volt rá pénzük. Jellemzően két mobiltelefont érdemes tartani – egyet előfizetéssel és rablás esetén azt kell odaadni. A másik az, amelyet használ az ember, de soha sem az utcán…

Egy egész korosztály szorult be a bevásárlóközpontokba, ahol még van némi biztonság. Ők azok, akik már nem is ismerik a csábító lehetőséget, hogy tegyenek egy romantikus sétát a kellemes trópusi melegben. Ők azok, akik közül később sokan elhagyják az országot, csak azért, hogy nagyobb biztonságban élhessenek. 

Mint ahogyan Monica Spear barátnője és kolléganője nyilatkozta a gyilkosság kapcsán: szeretem a hazámat, de soha többé nem teszem be a lábam Venezuelába.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez