Az 1979-es iszlám forradalom előtt sokkal színesebb volt a teheráni étterem-paletta, mint most. Volt még magyar vendéglő is, Paprika néven, és más országok konyhája is ott nyomult. A hamburger-láncok is virágoztak: igaz, többnyire csak a kalóriabombát igénylő kétkezi munkások és a kispénzű diákok látogatták őket. Meg nyilván az Iránban dolgozó rengeteg amerikai tanácsadó és családja. Aztán szép csendben eltűnt, tönkrement, elszürkült minden. A haburgernek még külön pechje volt, hogy a nyugati métely egy formáját látta benne a hatalom.
Egészen eddig. Mert mostanában határozottan történik valami. Nő az igény a nem iráni ízekre. Egyre több hely próbál például olasznak látszani, egy mexikói női is nyitott éttermet az iráni férjével együtt a tex-mexnek, és szaporodnak a hamburgerezők is. Ezek a forradalom előtti helyzettel ellentétben nem lenézett, hanem nagyonis trendi helyek. Az irániak egyébként is imádnak vendégségbe vagy vendéglőbe járni. Sok szórakozási lehetőség nincs arrafelé, meg helyek sem, ahol találkozhatnak.
A hamburgeresek és a haburgerek helyiek, de végülis ugyanazokból a hozzávalókból és ugyanolyan formában készülnek.És vannak drive-in helyek is, lehet kocsiból vásárolni és kocsiban enni. Az emberek lázasan vetik össze a McAli´st, a Superstart és az Öt Fickót a McDonald´s-szal, a Burger Kinggel és az In-N-Outtal. És a hatalom sem szól közbe. Végülis a hamburger nem más, mint egy kerek formájú kebab – mondja egy helyi gasztroblogger az Eurasianet-nek .