Colagreco multikulturális szakácsnak tartja magát és ebben lehet is valami: baszk és olasz öröksége, hol egy kukoricás szarvasgomba, hol egy tengeriherkentyű-tartár formájában tör felszínre. A közgazdasági szakon végzett ifjú séf a számológépet cserélte fakanálra, és nem is akármilyen eredménnyel, ugyanis egy rövid hazai szakács iskola elvégzése után 2000-ben már a flancos Côte d’Or három Michelin csillagos éttermében találjuk Colagrecót szakmai gyakorlaton Bernard Loiseau mesterszakács vigyázó tekintete alatt, aki mellékesen 52 évesen öngyilkos lett mivel hogy, a csúcson kell abbahagyni.
Colagrecóra nagy hatással volt mestere halála: ” felismertem, hogy hova vezet a szenvedély ha valaki nem tudja kordában tartani azt” mondta az argentin szakács, aki munkájában és magánéletében is a harmóniára és az egyensúlyra törekszik.
Csalhatatlan ösztöne és tehetsége további hiresebbnél híresebb konyhákba juttatta el az argentin konyhamestert. 2006-ra már megjárta a L’Arpége-t, nevet szerzett magának a szakmában az igen erős francia mezőnyben.
Colagrecót más sztárséfekkel ellentétben nem vakította el a hírnév, továbbra is egyszerű vidéki életét éli: szürcsöli a pastist a dél-francia parasztbácsikkal akik nyersanyaggal látják el világhírű éttermét a Mirazurt, hétvégente pedig a provance-i anyáktól lesi el a házi tészta titkait.
Séfünk amúgy saját elmondása szerint hiperaktív, étterme igazgatása mellett marad ideje egy Buenos Aires-i hotel gasztronómiai tanácsadójaként is működni, valamint kertjében több mint 40 fajta paradicsomot és több száz fajta zöldséget is termeszt. (elpais)