Maria Bethke és Dominik Bender nemrég napvilágot látott „Pro Asyl” tanulmányában az Olaszországban élő menekültek nehéz sorsáról értekezik.
Bethke és Bender szerint a Rómában élő, többségükben szomáliai és eritreai menekülteknek nincs biztos fedél a fejük fölött. Az utcákon és hidak alatt alszanak, mint a hajléktalanok. Egészségügyi ellátás hiányában az állapotuk egyre rosszabb. Nincs lehetőségük szervezett olasz nyelvtanulásra. Nyelvtudás és állandó lakcím nélkül pedig nem kapnak munkát sem, így sem élelmük, sem ruhájuk nincs.
Két volt irodaépületben kialakított menekültszálláson (Via Collatina, Via Arrigo Cavaglieri) csaknem 1000 menekült éjszakázik matracokon és a földön. A rideg irodai környezetben csupán néhány mosdó áll a rendelkezésükre, zuhany, vagy fürdőszoba egyáltalán nem. Áram és hidegvíz általában van, de meleg víz a két épület közül egyikben sincs.
Csaknem 100 szomáliai él a Szomáliai Nagykövetség pincéjében és garázsában összezsúfolódva, más biztos fedélt nem találva maguknak.
Egy 2009-ben Olaszországba érkezett szomáliai fiú arról számolt be, hogy a lampedusai menekült táborban töltött két hónap alatt kétszer hallgatták ki és vettek tőle ujjlenyomatot, majd ezt követően elengedték és nem foglalkoztak vele többet. Így kötött ki a szomáliai nagykövetség garázsában.
A németországi gyakorlat jelentősen eltér az olasztól, meséli Bender. A meleg étel és szállás biztosítása mellett német kurzusokat és szakmai továbbképzéseket szerveznek a náluk elhelyezett menekülteknek a jobb és gyorsabb társadalmi integrációjuk érdekében.
A német ügyvédek tanulmányokra és tényekre támaszkodva megpróbálják meggátolni a Németországba átszökő, eredetileg Olaszországban elhelyezett menekültek visszaküldését. Az eddigi eredmény jelentős. A bírósági határozatok harmada engedélyezi a német állam területén történő letelepedést.