A brit Guardian elemzi a nemzetközi sajtóban Venezueláról megjelent cikkeket és megállapítja, hogy ,,erősen elferdítve jelennek meg a tények” . Igaz, vannak hatalmi visszaélések és jogi aránytalanságok – mint ahogyan a térség minden országában, – de nagyon messze van mindez egy elnyomó rendszertől. Venezuelában egyszerűen egy választott kormányt akar megdönteni egy ellenzék, amelynek nem sikerült többséget szereznie a szavazásokon, és őket teljes mellszélességgel támogatja az Egyesült Államok. Miért is ne támogatná, hiszen ez a kellemetlen rendszer a világ egyik legnagyobb olajkészletén ül – kényelmesebb lenne, ha egy másik rendszer ellenőrizné ezeket a javakat – így a Guardian. Miközben e kormány igyekszik visszaszorítani a ,,békés tüntetőket”, a radikális ellenzék – Leopoldo López bebörtönzött vezetőjükkel az élen – nyilt konfrontációt és utcai harcokat hirdet.
Még az sem zavarja őket, hogy ez a módszer távol áll a venezuelaiak többségének óhajától és ezzel tulajdonképpen a mostani kormányt erősítik és a választások útján nyerni kívánó ellenzéki Henrique Caprilest gyengítik. Ugyanis megosztják magát az ellenzéket is.
Mint a brit lap megállapítja, ennek a mostani helyzetnek a kialakulásában a legnagyobb szerepet az amerikai kormányzat játszott: Washington 2000-től eddigi adatok szerint 90 millió dollárt költött a venezuelai ellenzékre. Az Egyesült Államoknak sok évtizedes tapasztalata van kormányok megbuktatásának a menetéről. Az egyes csoportoknak nyújtott gazdasági támogatás mindig politikai polarizációhoz vezetett, így volt ez Bolíviában, Ecuadorban és Argentínában is – hogy csak a legutóbbi eseteket említsük. A Guardian szerint amikor Chávez 1988-ban megnyerte a választásokat és egy második függetlenséget hirdetett Latin-Amerikában, Washingtonnak meg kellett találni a külső befolyásoló erőt. Ukrajnában könnyű azt mondani, hogy az oroszok fenyegetik az országot, de azt állítani, hogy Kuba fenyegeti Venezuelát – egyszerűen nevetséges.
Nehéz ma megtalálni azt, amiért be kellene avatkozni – hiszen Chávez halála után az ország még egyszer egyértelműen erre a rendszerre szavazott. Igaz, minél fehérebb a bőrszín, annál több a pénz és kisebb a chávezi rendszer iránti rokonszenv.
Azt azonban nehéz lenyelni az elitnek, – írja a brit napilap – hogy tíz év alatt 70 százalékkal csökkent az extrém szegénység Venezuelában, nincs analfabéta. Ezeket az eredményeket az ország sötétebb bőrű többsége – és a többség sötétebb bőrű, – nem hajlandó odadobni az ellátási nehézségek és az infláció csökkentéséért cserébe. Akármennyire is szeretnének kisebb inflációt, amikor még a Világbank is úgy látja, hogy 20 százalék alá csökkent a szegénység Venezuelában, akkor sokan inkább ezt ismételgetik, mint a polcokról hiányzó árukat sorolják – összegzi a Guardian venezuelai helyzetelemzését.