Bacheletre elnöki terminusa négy éve alatt három átfogó reform is vár, amennyiben valóban be akarja váltani a választóinak tett ígéretét. Első helyen a chilei diákok követelésének eleget téve egy évek óta aktuális oktatási reformot kell keresztülvinne, majd egy adó-, végül pedig egy alkotmányreform is szerepel az elkövetkező négy év politikai célkitűzései között. Minden bizonnyal a fentiek közül egyik sem lesz egyszerű feladat, azonban mind a háromra égetően nagy szüksége van az országnak.
Annak ellenére, hogy Bachelet a szavazatok 62%-ával győzött, illetve a törvényhozás alsó- és felsőházában is többséggel rendelkezik, mind a három reform esetében kétharmados többségre lesz szüksége a kormánypártnak, hogy elfogadtassa az új törvénytervezeteket.
A “chilei modellel” elégedetlen diákok első fő követelése egy átfogó oktatási reform kivitelezése, amely “minőségi és ingyenes” oktatást biztosít a tanulók számára. Bachelet ellentétben a bátortalan, a történelem könyvekbe a “pingvin forradalom” néven bekerült 2006-os próbálkozásaival, most átfogó reformokat hirdetett, amelyek egyértelműen az oktatás ingyenessé tételét célozzák meg. Ám az államilag finanszírozott rendszer fenntarthatóságához óhatatlanul szükség lesz egy adóreformra is.
Az közoktatási rendszer és az adóreform között intim kapcsolatok felismerését bizonyítja, hogy az új elnök asszony Nicolás Eyzaguirrét, a Nemzetközi Valutaalap egyik volt magas rangú tisztviselőjét nevezte ki az oktatási tárca élére. Az adóreformra egyébként a gazdaság konstans lassulása mellett kerül majd sor, ami már csak azért is kényelmetlen lehet a jövőben, mert még ha a többi parlamenti párt áldását is adja az új törvénytervezetre, nincsen garancia arra, hogy a gazdasági stagnálást könnyen Bachelet adó- és gazdaság politikájának fiaskójaként kiálthatja világgá az ellenzék.
Harmadik helyen érdemes megjegyezni, hogy az elnök asszony előtt álló legnagyobb kihívás minden bizonnyal egy új chilei alkotmány elfogadtatása lesz, amelyhez az elemzők szerin a sem a parlamenti többség és a megfelelő jogi keretek sem állnak Bachelet rendelkezésére. Alkotmányreformra szükség van, mivel az ország legfelsőbb jogi normája még a Pinochet-rezsim alatt kidolgozott alapokmány egyfajta feljavított és aktualizált verziója.
Bachelet mindenképpen nagy fába vágja a fejszéjét, amennyiben sikeresen akar kormányozni, úgy kitűnő érzékkel, apránként kell bevezetnie a változásokat, hogy azok ne váltsák ki a konzervatív körök makacs ellenállását, ám megfeleljenek a progresszív társadalmi mozgalmak elvárásainak is.