Tudni lehetett, hogy Jorge Mario Bergoglio, aki az Argentin Püsüöki Konferencia elnöke volt immár hat éve, feszült viszonyban állt Cristina Fernández elnökasszonnyal és nem volt híve néhai hitvesének, Néstor Kirchnernek sem. A kormányközeli sajtó nem spórolt a bírálatokkal, ami az új egyházfőt illette. A Página című lap március 14-én nemes egyszerűséggel ,,Díos Mío!” címlapra tett felkiáltással fogadta az új pápa megválasztásának a hírét és nem fukarkodott annak taglalásával sem, hogy az egyházfő milyen szívélyes kapcsolatot ápolt a katonai diktatúrákkal. Akkor jelent meg az a hír, amelyben két egykori szociális munkát végző pap – közüttük egyikük magyar szállal is bírt – megkínzásának és kiutasításának történetét írták Bergoglio számlájára.
Aztán egyszercsak vége szakadt a vádaknak: Cristina Fernández de Kirchner ellátogatott a Vatikánba és a lapok megírták, hogy ,,fontos és gyümölcsöző” megbeszélés zajlott az argentin elnökasszony és az argentín pápa között. A címlapokon pedig együtt mosolygott a két honfitárs – vége lett a feszültségnek.
Megenyhültek a nagymamák is – azok, akik rendszeresen tüntettek az elnöki palota előtt és unokáik életét követelték a katonai diktatúrákon: a pápa megválasztásakor azt mondták, ezzel a lépéssel a ,,világ egy ujabb sötétséget borított ránk”. Estela de Carlotto, a Május téri Nagymamák nevű civilszervezet vezetője még márciusban ugyancsak ellátogatott a Vatikánba és ezzel véget ért az ellenséges viszony közöttük. Már nem arról beszéltek I. Ferenc kapcsán, hogy a katonai diktatúrát hogyan támogatta az argentin egyház – persze közvetve, – beleértve a gyilkosságokat és ezrek eltüntetését is.
Hasonlóan jártak el a Május téri Anyák is, akik gyermekeik eltűntetését és meggyilkolását kérték számon a katonai diktatúrákon és ebbe bebelértették a diktatúra alatt hallgatag egyházat is. A pápaválasztást követő első nyílt levelükben egyszerűen fasisztának nevezték a pápát, második levelükben pedig már azt írták: nem ismerték pontosan az eseményeket és tévedtek. Vagyis a Május téri Anyák kibékültek a Vatikán fejével.
Sokan azt sem vették jó néven, hogy I. Ferenc még Buenos Aires-i ténykedése során heves ellenzője volt az azonos neműek házasságának. Ma pedig az azonos neműek házasságának engedélyezését szorgalmazó szervezetek úgy vélik, a pápa megnyilatkozásai enyhültek ugyan, de a lényeg nem változott. Részükről nem elégedettek I. Ferenccel.
S még ennél is nagyobb kritikát kapott, hogy a pápa anno ellenezte az iskolákban a szexuális nevelés bevezetését és persze a terhességmegszakítást is. Ebben a témában ugyancsak kevésnek tartják azt, ami történt, hiszen – mint mondják – a média néha a szájába adja a pápának az enyhéb megnyilatkozásokat, de ezek inkább média-óhajok, mint a valóság.
A kormány és a pápa viszont egyértelműen kibékült egymással. Cristina Fernández májusban ellátog a Buenos Aires-i Katedrálisba, ahol Bergoglio idején hat év alatt egyszer sem járt. A közös ünneplésre május 25-én kerül sor, amikor Mario Aurelio Poli, Buenos Aires új érseke Argentina nemzeti ünnepén – az első nemzeti kormány megalakulásának évfordulóján – a katedrálisban szent misét mond hazájáért és ezen jelen lesz az elnökasszony is.