Nincs mit ünnepelni, mert nem változott semmi és jobb sem lett az élet, ezzel igyekeztek szembesíteni a Sidi Bouzidba látogató államfőt és a parlament elnökét a helyiek. A két ünnepi beszéd között az ötezer fős tömegből kőzápor zúdult mindkettőre. A rendőrség mindkettejüket a prefektúrára menekítette, miközben a tömeg a kormány lemondását követelte harsogva. A tüntetők azt is felrótták a hatalmon lévőknek, különösen az Ennahdának, hogy a választásokkor azt ígérték, fél éven belül érzékelhető változások lesznek Tunéziában. A forradalom kitörésének második évfordulójára sem sikerült a rendszerváltást stabilizálni. Bár az önkény eltűnt, a kormányzó koalíció legerősebb tagja, az iszlamista Ennahda igyekszik minden hatalmat a kezében tartani, és a saját képére átformálni a korábban legvilágibbnak tartott arab államot. Ezentúl egyre erősebbnek mutatja magát a szélsőséges szalafista irányzat is, amelynek úgy tűnik, az Ennahda nem akar, vagy nem tud ellenállni.
Kiemelt