Miért? Mert egykor maga is csoportban kocogó fiatal volt, majd gerillavezér lett, és így került hatalomra. A még ma is csak 49 éves államfő attól tart, hogy a mai fiatalok utánozzák a példáját. 2005-ben véres polgárháború robbant ki Burundiban. Nem annyira szörnyű mint a szomszédos Ruandában ahol száz nap alatt 800 ezer embert tettek el láb alól. Burundiban “csak” 300 ezer ember halt meg a 8 millió országban, ahol a törzsi ellentétek továbbra is igen feszültek.
Mit csinál az elnök? Fél és focizik! Saját falujában stadiont épített. Klubjában, a Halleluja FC-ben maga is játszik még. A közszolgálati propaganda szerint sok gólt szerez. Már kilenc éves fia is, a kis trónörökös, egy futball csapat boldog tulajdonosa! Abban az országban ahol Afganisztán után a legtöbb az alultáplált gyerek! Így nem csoda, ha az elnök fél: szinte a fél hadsereg felvonul, ha kedvenc stadionja fele száguld az államfői konvoj. A “népszerű” elnök állandóan merényletektől tart.
Ezért is tiltotta be a kollektív kocogást Bujumburaban, az ország fővárosában. Csakhogy hiába az elnöki rendelet, és a szigorú ítéletek: az emberek a hétvégén továbbra is kocognak! Egyedül vagy csoportosan, de kocognak. Komoly kihívás ez az elnöknek! Aki a sport nagy barátja, de a kocogást nagyon nem szívlelheti. Mert mi lesz, ha a csoportosan együtt kocogó fiatalok egyszer fegyvert fognak, ahogy az elnök tette legendás fiatalsága idején?! Ezen töpreng páncélozott terepjárója mélyén Afrika egyik legszegényebb országának feje, aki szeretne örökös elnök lenni, de nagyon tart a kocogóktól Bujumburaban Burundi fővárosában.