Az Egyesült Államokon kívül található olajpapakészletek kiaknázása jelentős hatást gyakorolhat a világ nyersolaj-ellátására a következő évtizedben – állítja az IHS kutatóintézet. Az olyan ismert lelőhelyek, mint az argentínai Vaca Muerta, a szibériai Bazhenov vagy az észak-afrikai Silurian nagyobb tartalékot tartalmaznak mint az Észak-Dakotában feltárt Bakken és a texasi Eagle Ford mezők. Az elemzésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a kitermelési költségek magasabbak az előbbi térségekben, mint Észak-Amerikában, ezért magasabb olajárra lenne szükség ahhoz, hogy gazdaságosan kitermelhetők legyenek – irja a Portfolio.hu.
Az USA-n és Kanadán kívüli 23 olajpalamező 175 milliárd hordó olajat tartalmaz az IHS becslése szerint, szemben az előbbi két ország 40 milliárdos tartalékával. Erre alapozva a 2020-as években naponta ötmillió hordó olaj kerülhet a piacra, ami jelentős hatást gyakorolhat az olajjövedelemek elosztására. Az Észak-Amerikán kívüli régiók geológiai adatai kevésbé megbízhatóak, amit a kutatóintézet elemzői azzal igyekeztek ellensúlyozni, hogy az ottani formációkhoz hasonló viszonyokra alapozták becsléseiket.
Az IHS becslése szerint egy átlagos palaolajkút kifúrása 5,6 millió dollárba kerül Észak-Amerikában, míg a világon nyolcmillió dollár az átlag. Az utóbbin belül az egyik véglet Ausztrália, 6,5 millió dollárral, míg a másik az Arab-félsziget egyes részein becsült 13 milliós költség.
A kiadások nagyságát mutatja az YPF argentin olajvállalat becslése, amely szerint a Vaca Muerta mező kis részének kiaknázáshoz is 1500 kutat kell fúrni, ami 15 milliárd dollárba kerülhet. Ennyi kellene a célul tűzött napi 75 ezer hordós kitermelés eléréséhez.