Haiti a turisták átka – az ország, ahová senki sem megy jószántából, nemhogy pihenni, de még látogatni sem. A reménytelen nyomor, a kilátástalanság már korábban is elriasztották a látogatókat és senki sem gondolt arra, hogy akár egy dollárt is befektessen a Hispaniola sziget nyugati területein.
Az ország már függetlensége elején szegénységre volt ítélve: a francia gyarmattartók az elszakadásért cserébe olyan mértékű jóvátételt akasztottak a nyakába, hogy az önmagában is megakadályozta volna bárminemű fejlődés, előrelépés lehetőségét. S ez persze kiegészült a hazai elit korrupt, saját népe elleni érzületével és olyan alakokat szült, akiket még azok is ismernek, akiknek a térképen gondot okoz magának az országnak a megjelölése. François Duvalier és fia, Baby Doc alakja a történelem szörnyetegei között igen előkelő helyet kaptak és Haiti tőlük igazán nem várhatta a fejlődést, az előrelépést.
Haiti mindig a szegénysége miatt mélyen frusztrált köztársaság volt. Amikor 2008-ban kilábalt az éppen ott tomboló hurrikánok pusztításából, jött a Chicagói Börze irányította élelmiszeripari válság. Aztán mire magához tértek az éhezők és már a kiútkeresés volt napirenden, jött a mindent elsöprő földrengés. A számok önmagukért beszélnek: az ország lakosságának várható életkora 52 év, a gyerekek 80 százaléka alultáplált és a lakosság 60 százaléka napi 70 dollárcentből kell, hogy fedezze túlélését.
Amikor a nemzetközi közösség hatalmas összeget adományozott a földrengés károsultjainak megsegítésére, maga sem nagyon hitte, hogy ebből bármi eljut a nélkülözőkhöz. Jól gondolta: semmi sem változtatott a nyomoron, a szegények helyzetén még akkor sem, ha a statisztikák ennek az ellenkezőjét állítják. Haiti megsegítői a maguk megnyugtatására közölnek adatokat – írja a spanyol El Mundo helyszíni tusósítója – de ezeknek semmi közük a valósághoz. Haiti ugyanis a világ négy legkorruptabb államának egyike.
Két hely mégis van ahol nem a nyomor a meghatározó: Jacmel, a művészek és a külföldi megsegítők, NGO-k székhelye és Petionville hegyoldala, ahol a tehetős 4 százalék él, amely az ország vagyonának a 64 százalékát birtokolja. Föntről nem látszik a főváros Puerto Príncipe hangyabolya – a helyi burzsoázia bankoktól és nagykövetségektől tarkított városrészében éli elégedett életét és gyártja az optimista statisztikákat, hogy látva a haladást, holnap is legyen, aki értelmet lát az ország megsegítésében. A valóságot pedig senki sem kutatja, mert Haitit érdemes messziről elkerülni és ezt meg is teszik.
{youtube}k3JkjuY9V6Uc{/youtube}