A Felix Promotion sportmenedzser-irodával együttműködő, az Óceániába a Cason és a Vodafone segítségével eljutó alpesi síző a 2013-as világbajnokság, illetve a 2014-es olimpia érdekében vállalta a hosszú kirándulást, aminek szerinte rövid távon is meglehet az eredménye.– Itthon az a képzet él az emberekben, hogy Ausztrália, napfény, ragyogás. Volt egyáltalán hó arrafelé?
– Volt, mert ha szigorúan az országot vesszük, akkor Ausztráliában csak egy leszállás és felszállás erejéig voltunk. A többi időt Új-Zélandon töltöttünk. Korábban, mielőtt utánanéztem volna bárminek, az országot ugyanúgy képzeltem el, mint Ausztráliát: nem túl sok és nem túl jó heggyel. Ehhez képest kiderült, sok hegység és jó lejtők vannak arrafelé, sőt, még gleccsereket is találtunk sok sípályával. Annyiban nem volt szerencsénk, hogy elég kevés volt a hó, és az újabb nagy havazás akkor kezdődött, amikor elindultunk hazafelé.
– Akkor lassan csomagolsz, és mész vissza?
– Á, azt azért nem. Most két-három hétig pihenek itthon, aztán indulok Ausztriába a gleccserekre gyakorolni.
– Új-Zélandon el tudtátok végezni azt a munkát, amit előzetesen terveztetek?
– Összességében igen. Csak a vége, a Mount Hutt-i időszak nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, az időjárás közbeszólt. A hegy tetején kétszáz kilométer per órás szél fújt, öt vagy hat napot zárva is volt a pálya. Az utolsó tíz nap így nem volt olyan eredményes, mint az első húsz, de semmi okom a panaszra.
– Mikor jöhet ki ennek a hatása?
– Remélem, már ebben a szezonban. Akkor tudtam igazi télben dolgozni, amikor Európában a legmelegebb volt, amikor még a gleccserek is zárva voltak vagy egyáltalán nem lehetett edzeni rajtuk. Új-Zélandon viszont tökéletes körülmények között edzhettünk. Sok síelt kilométerrel lettem gazdagabb, ennek az eredményét már az idén szeretném látni.
– Mi a célod?
– A pontgyűjtés. Elég zsúfolt év lesz, benne a schladmingi világbajnoksággal és a kanadai ifjúsági vébével. De ott lesz az országos bajnokság is, valamint FIS-futamokon is indulok, hogy gyűjtsem a ranglistapontokat. Főleg a felnőtt világbajnokságra és az olimpiai kvalifikációra szeretnék összpontosítani.
– Továbbra is főképp a technikai számokra összpontosítasz?
– Főleg azokra. A kinti edzőtábor második felében voltak lesikló edzéseim is, de többször nem volt szerencsém, mert nem lehetett rámenni a hegyre. Szuper-G-léccel pedig nem is tudtam pályát menni… Még jó, hogy szabad síelni elég sokat tudtam.
– Mennyire hiányoztak az itthoniak?
– Szerencsére nem volt olyan hihetetlenül hosszú a tábor. A végén persze már hiányzott a család, a barátok, a barátnőm, de szerencsére tudtam velük skype-olni. Most néhány hét alatt meg úgyis bepótolunk mindent itthon. Kint a munka volt a legfontosabb.
– Mi volt a legnagyobb élményed?
– Az, hogy a rendszeres Világkupa-indulókkal edzhettem, beszélgethettem, mozoghattam, élhettem. Európában ez azért nem annyira lehetséges, ott az ászok külön pályán gyakorolhatnak, Új-Zélandon viszont minden együtt zajlott, így sokat tanulhattam tőlük.
Forrás: totalsport.hu