A pirézek fehérek, feketék, sárgák vagy rózsaszínek, mandula- vagy vágott szeműek, tömzsik és nyurgák, kerek vagy szögletes arcúak – gondolhatnánk, ám pirézek valójában nincsenek. A csupán a Tárki közvélemény-kutató cég által kitalált fiktív etnikum, akiket még ha nem is léteznek, a magyar megkérdezettek többsége biztos, ami biztos kiutasítana az országból. Talán pont ezért is van szükségünk egy Piréz Gyerekműhelyre.
Teljesen mindegy, hogy ki honnan jött, vagy, hogy milyen nyelvet beszél, mivel a Piréz Gyerekműhely nevelői folyékonyan beszélnek gyerekül, és a foglalkozásokat a legfiatalabb generációk számára is érthetően tartják.
Amíg az ifjoncok Naszádi Sárával vagy éppen a program szakmai vezetőjével, Francisco Nascimento de Limával a tánc, a gyerekcirkusz vagy esetleg a gyerek-szülő páros capoeira titkaiban mélyülnek el, a szülőket kávé és sütemény várja. Arról pedig, hogy a Piréz Gyerekműhely híre az Óperenciás tengeren túlra is eljusson Orosz Sára, a piréz kulturális nagykövet és kommunikátor gondoskodik.
A szombati megnyitón szó szerint ott volt Pirézia apraja-nagyja , Sérgio Eduardo Moreira Lima brazil nagykövet, szülők és barátok, mindenkiről fürtökben lógtak a gyerekek, de a helyi tévéstábjának is akadtak önjelölt segítői, ha kábelhúzogatásról, vagy lábról csimpaszkodásról volt szó.
A gyermekműhelyben szó szerint minden van mi szem-szájnak-, esetleg lábnak ingere – a kisgyermekek számára szervezett gasztro junior programoktól, a brazil foci foglalkozásokon át, a szintén a legfiatalabbakra szabott capoeiraórákig programok egész sora várja az érdeklődőket. A műhely a nem verbális kommunikáción keresztül hozza közelebb egymáshoz a különböző hátterű gyerekeket, és miért is ne, a szüleiket is.
A Piréz Gyerekműhely munkatársai – annak ellenére, hogy ez egy valóban teljesen új kezdeményezés – korántsem zöldfülűek a területen. A Senzala Egyesületnek volt már közös projektje a Menedék Egyesülettel és a Bicskei Gyermekotthonnal – nem véletlenül nyerték meg az Európai Unió Európai Integrációs alapjának támogatását is.
A műhely foglalkozásai minden hétköznap délután várják az érdeklődőket, mégpedig ingyen, így még inkább igaz lehet az a megállapítás, hogy toleránsnak lenni semmibe sem kerül.
Akár hogyan is csűrjük csavarjuk, a Piréz Gyerekműhely azért jött létre, hogy a jövő generációja képes legyen elfogadni a másikat és, hogy tudjon közösségben gondolkodni. Így talán a jövőben a bőrünk színe legalább annyira lesz fontos mint a szemünké.
( foto: Liszkay Lilla )