A salvadoriak által gyakran csak “San Romeróként” emlegetett egyházszolga a felszabadulás teológiájának oszlopos tagja volt. A salvadori polgárháborút megelőző években nyíltan kiállt a szegények és az elnyomottak jogai mellett.
Romero nem bánt kesztyűs kézzel a Salvadort markában tartó gazdasági és földbirtokos elittel, mint ahogy nem volt rest a nyilvánosság előtt elítélni a vidéki egyházközösségek, oktatók, apácák, illetve a parasztok és a dolgozók sérelmére elkövetett bűntetteket.
A érsek ezért is került a Roberto d’Aubuisson őrnagy vezette szélsőjobboldali halálbrigádok célpontjainak listájára. Nem sokkal a salvadori hadsereghez intézett, megbékélésre és a civilek elleni atrocitások beszüntetésére felhívó beszéde után az érsekkel 1980. március 24-én végzett egy mesterlövész golyója, miközben misét celebrált a San Salvadori Divina Providencia kápolnában. Az érsek utolsó istentiszteletéről megrázó hangfelvétel is készült.
A salvadori polgárháborút lezáró chapultepeci béke nyomán életre hívott háborús bűnöket vizsgáló ENSZ tényfeltáró bizottság jelentése szerint Romero meggyilkolásában közvetlenül felelősség terheli az ország gazdasági és politikai elitjét.
Álvaro Saravia százados – a bizottság egyik koronatanúja – egy későbbi interjúban bevallotta, hogy az érseket a volt salvadori elnök fia, Arturo Amando Molina, illetve Mario Ernesto Molina Conteras prominens üzletember megrendelésére gyilkolták meg.
{youtube}IM7MTfJVYwM{/youtube}