Sőt maga a köztársasági elnök, Susilo Bambang Yudhoyono is nagyon kínos helyzetben van. Hiszen az általa vezetett Demokrata Párt egyik deklarált célja a korrupció elleni harc volt. Muhammad Nazaruddin személyében most egy olyan politikai szereplőt ítélt el a bíróság, aki a hatalom legfelső köreihez kötődik. Az ügyész hét évet kért, de végül is a pártpénztárnok „csak” négy évet és tíz hónapot kapott. Még letartóztatása előtt azzal fenyegetőzött, hogy ha elkapják, kipakol. Neki már nincs vesztenivalója és vallomásai alapján a vizsgálat folytatódik. Most már az igazán magas rangú vezetők is aggódhatnak a jövőjük miatt. Az ügy ugyanis óriási publicitást kapott Indonéziában és a politikai ellenzék igyekszik hasznot húzni belőle. Yudhoyono köztársasági elnöknek még két éve van mandátumából, de ezt a jelek szerint csak afféle „béna kacsaként” töltheti, mert minden energiáját saját maga és pártja tisztára mosására kell fordítania. Az egészben az a legérdekesebb, hogy miközben az indonéz belpolitikát ez a monstre korrupciós ügy uralja, az ország gazdasági eredményei jók, a hitelminősítők felértékelték Indonéziát és a külföldi befektetők szívesen viszik oda a pénzüket. Vagyis minden relatív: az a korrupciós szint, amit az indonéz közvélemény elítél, kívülről nézve jóval alacsonyabb az ázsiai átlagnál…(RFI)