A kutatók matematikai modelleket, és két johannesburgi ARV-klinika betegnyilvántartásait vették alapul ahhoz, hogy megállapítsák a terápiába bevontak körének kibővítésének költségét a 2010-2017 közötti időszakra.
A dél-afrikai gyógyszerprogram változtatásának finanszírozhatóságáról, az állam és az aktivisták között folyó több éves vita után, a fenti vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ARV-terápiát az eddigi 200-as CD4 szint helyett (a szervezet ekkor válik védtelenné bármiféle fertőzésekkel szemben) már a WHO által ajánlott 350-es szinten megkezdenék, az – kiegészülve egy fejlettebb gyógyszerbeszerzési és feladatelosztási stratégiával, amivel 5,6 milliárd dollár spórolható meg – mindössze 13%-os költségnövekedést okozna.
A 2010 áprilisában, hat éve először, megváltoztatott HIV-kezelési stratégiában kiterjesztették a kezelést 350-es CD4 szintű betegekre, de csak olyan kiemelt kockázati csoportokban, mint a várandós nők, csecsemők és a tuberkulózissal is kezelt betegek.
A jelenlegi irányvonalat követve a kormány 9.8 milliárd amerikai dollárt fordítana a kezelésre 2017-ig, míg az, ha a WHO ajánlása alapján kibővítenék az ellátottak körét, 11 milliárd dollár kiadást jelentene, a gyógyszerrel ellátottak száma pedig – a kutatók becslései szerint, ugyanebben az időszakban – a jelenlegi tervet követve 3,5 millió, míg azt kibővítve 3,9 millió lenne. A Bostoni Egyetem kutatója, Gesine Meyer-Rath a 2010-es bécsi AIDS Konferencián úgy nyilatkozott, hogy „Az ARV-páciensek számának a gyakoriság és a puszta szükség okozta növekedése nagyobb, mint amelyet a kezelésre alkalmasnak minősítettek körének bővítése okoz.”
Dr. Francois Venter, a dél-afrikai HIV Szakorvosok Társaságának elnöke megosztotta a kutatás eredményeit a dél-afrikai Vidéki Orvosok Egyesületének ülésén a jelenlévőkkel, és megállapították, hogy az ARV-kezelés kibővítésének költsége megtérül a kezelés által elhárított egyéb fertőzésekből adódó extra költségek elkerülése miatt.
„Készítettünk (a Witwatersrand Egyetem Egészségfejlesztő és HIV Kutató Egysége) egy becslést, ami megmutatta: ha valakinél ARV-kezelést alkalmazunk, annál elkerülünk legalább egy kórházba való felvételt és számos vizitet. További kutatásokat kell végeznünk, mert az érintett országoknak, legyen szó a gazdag Dél-Afrikai Köztársaságról, vagy a szegény Malawiról, okosabban kell dolgozniuk – egy kis kreativitással, néhány jó emberrel, egy kevés, a kutatásra fordított pénzzel is sokat léphetnénk előre abban, hogy segítsük ezeket az államokat egészségügyi rendszerük jobb és okosabb működtetésében” – mondta el az IRN/PlusNews-nak a csökkenő nemzetközi segélyek miatti takarékossági kényszerrel kapcsolatban.
A dél-afrikai kormány fedezi saját ARV-programjának 80 százalékát, ami egyedülálló a régióban, ahol a környező országok – mint Madagaszkár vagy Mozambik – egészségügyi költségvetésében jelentős részt foglalnak el a külföldi támogatások. Egyben a Dél-afrikai Köztársaság, ahol a HIV-fertőzöttek aránya körülbelül 18%, működteti a világ legnagyobb ARV-programját, több mint egymillió ellátottal.
(Ez a beszámoló nem feltétlenül tükrözi az ENSZ nézeteit.)
forrás: allafrica.com