A határ mentén három lépésben fogadják a Szomáliából érkező menekülteket. Először egy regisztrációs táborban nyilvántartásba veszik őket, egy helyi segélyszervezettől pedig meleg ételt – nejlonzacskóba csomagolt rizses húst – és vizet kapnak. Egy egészségügyi sátorban aztán az Orvosok Határok Nélkül Nemzetközi Szervezet helyi alkalmazottai megvizsgálják a gyengélkedőket, és ha az alultápláltság jeleit látják egy gyermeken, akkor az ilyen esetekre létrehozott központba utalják őket. A regisztrációs tábor egyik munkatársa szerint általában 4-5 fős családok érkeznek Szomáliából, főleg nők és gyerekek. Sok férfi ugyanis – a veszélyeket vállalva – otthon marad, hogy az állatokra vigyázzon. A legtöbb menekültnek viszont semmije sem maradt Szomáliában. Nemcsak a termés ment tönkre a szárazság miatt, hanem a kecskék, szarvasmarhák, sőt a szárazságot jól tűrő tevék is elpusztultak. Közben arról számoltak be, hogy nemcsak az éhezés, hanem az al-Shabaab milícia kegyetlenkedése miatt is útnak indultak. Az al-Kaida-kapcsolatokkal vádolt iszlamista mozgalom irányítja az ország jelentős részét, és 2009-ben kitiltották a humanitárius szervezetek jelentős részét Szomáliából. Néhány nagyobb nemzetközi szervezet ugyan maradhatott, de a milícia azóta is akadályozza a segélyek bejutását és a szervezetek működését, például nem hivatalos különadókat vetnek ki rájuk, és nem engedik, hogy nőket alkalmazzanak.
A milícia fegyveresei sok helybelit halálosan megfenyegettek, hogy ne merjék elhagyni az országot. Ennek ellenére sokan Szomália távolabbi tartományaiból is útnak indulnak, hogy eljussanak a szomszédos országokba, köztük Etiópiába. A menekültek gyakran több száz kilométert tesznek meg gyalog, mezítláb a tűzforró köves talajon. Többen arról számoltak be, hogy csak minden másnap tudtak enni a négy gyerekükkel együtt, és volt, aki öt napig semmit sem evett.
4
