Abdul Gargani 1976-ban hagyta el Líbiát és költözött Manchesterbe. A líbiai háború kezdetekor nem tudott a kényelmes és biztonságos kanapéjában maradni. Abdul 57 éves korára tekintettel harcolni nem tudott volna, így vásárolt az interneten keresztül egy mentőautót és elvezette azt egészen a hazájáig.
Abdul egy barátjával, Hameed Giscire-vel együtt kelt útra a Zayna-nak keresztelt mentővel. Először átszelték egész Európát, Genováig, ahonnan 23 óra alatt jutottak át komppal Tunéziába. Innen már csak el kellett vezetniük a háborús övezetig. A kalandorok ekkor döbbentek rá, hogy útjuk ezen részét nem tervezték meg előre. Egy kis tanakodás után felvették a kapcsolatot a helyi Vörös Félholddal, és a mentőautó máris munkába állt.
Elmondása szerint félelmetes volt a háború és a harcok kellős közepébe csöppenni, de sokkal rosszabb volt előtte az otthonában, a televízión keresztül követni az eseményeket.
Miután Abdul hazatért manchesteri otthonába, nem süppedt vissza az akciója előtti életébe, hanem ismét nekiállt licitálni a világhálón. Vásárolt még két autót, egy újabb mentőt és egy kisbuszt. Az új szerzeményeivel megint útra kelt, így összesen háromszor tette meg a Manchester – Tripoli útvonalat. A három jármű derekasan kivette a részét a harcokból, most a békét szolgálják.