A Senghor házban mintha megállt volna az idő. A zöld szalonban egy 1966-os telefonkönyv van az alacsony asztalon. A könyvekkel teli polcok pedig olvasójukra várnak. Egy másik helyiségben Marc Chagall kép lóg a falon, személyesen az elnöknek dedikálva. A ház gondozói szerint itt minden a költőről és az államfőről mesél. Éppen ezért a múzeum ötletét támogatják, de azt ellenzik, hogy olyan tárgyak is bekerüljenek a gyűjteménybe, amelyeket nem Senghor választott. Ennek betartására külön is figyelmeztetik és kérik a múzeum ügyén dolgozókat. Amadou Lamine Sall, akit Senghor szellemi örökösének nevezett, úgy véli, ha olyan dolgok is bekerülnének ide, amit nem a költő-államfő választott, azzal az egész ház szellemisége sérülne.
A múzeum ötletét idén júniusban vetette fel Adoulaye Wade, azzal, hogy egy a Senghor gyűjteményt ki lehetne egészíteni a mindenkori államfők által ajándékba kapott tárgyakkal. Erről viszonylag gyorsan sikerült lebeszélni Wade-t, és most abban bíznak, hogy a kortárs gyűjteményt is kívül tudhatják majd a leendő Senghor múzeumon.