Hogyan is él egy beduin nő?
Ezt a kérdést már nyilván sokan feltettük magunkban, mondjuk Egyiptomban, a Sínai-félszigeten vagy Izraelben, a Negev sivatagban autózva. Ahogy elsuhantunk a törzsek mellett, akik a 21. században is még mindig ugyanolyan titokzatosak, mint mindig is voltak. És vélhetően sokkal bonyolultabbak, mint régen voltak – akárcsak a róluk szóló díjnyertes filmben.
Szuliman vezetni tanítja a lányát, Lajlát a sivatagban. Egy nyitott platójú kisteherautót hajtanak, miközben az egyetemi vizsgaeredményekről beszélgetnek. Teljesen egyértelmű, hogy az apa imádja a lányát, és komoly elvárásai vannak vele szemben.
Aztán hazaérnek, és bútorokat kezdenek összerendezni. Az apa esküvőjére, aki második asszonyt vesz magához. Sietniük kell: a ceremónia mindjárt elkezdődik, az ünnepséget Szuliman első felesége, Lajla édesanyja vezényli le: ő köszönti az új asszonyt is, aki kétszer fiatalabb nála.
Így kezdődik a Homokvihar. Ez a címe Elite Zexer filmjének, melynek fókuszában egy beduin anya és lánya sorsa áll. Akik keményen harcolnak azért, hogy önmaguk lehessenek, miközben arra is vágynak, hogy ne lógjanak ki abból az ősi kultúrából, amelybe születtek és amit tisztelnek.
Az izraeli film a nagydíjat vitte el az idei Sundance Filmfesztiválon, az idegennyelvű mozi kategóriában. Több más díjra és jelölték, a kritikusok szerint minden vitán felül az év egyik legütősebb izraeli filmje. Pedig elsőfilmes rendező vitte vászonra.
Szóval a beduin hagyománynak megfelelően Dzsalila zokszó nélküli szervezi a férje második esküvőjét, még ő húzza fel az ágyat is, amin az új pár osztozni fog az övénél és gyermekeinél sokkal jobb lakrészben. Arcán látjuk az érzelmi árat, amit tradicionális ténykedéséért fizet. A szomorúságot. Közben egy másik válságot is kezel: el kell simítania lánya afférját, ami szégyent hozhat az egész családra.
Dzsalila tiltott mobiltelefont talált, ami Lajláé. És lassan megtudja, hogy a lánya szerelmes, mégpedig egy fiúba, aki szintén beduin ugyan, ám egy másik törzsből. Az egyetemen találkozott vele. Miközben lefekteti az új szabályokat a lányának, kénytelen azzal is szembesülni, hogy a férjét annyira leköti az új asszonya, hogy vele és a gyerekekkel kicsit sem törődik. Elmaradnak a kisebb javítások a lakrészen, aztán a pénz és az élelem is. Dzsalila azt állítja, nincs is szüksége semmire, csak arra, hogy férje segítsen megoldani a lány szerelmi drámáját. Lajla azonban önfejű, erős akaratú, hagyománytörő. Azért könyörög a szüleinek, hogy engedjék férjhez a szerelméhez. Lázadása egy sor előre nem látható és komoly következményekkel járó eseményhez vezet.
A dráma rövid, intenzív jelenetek során bontakozik ki, nagyszerű színészek segítségével. Közülük Lamis Ammarnak jutott a leghálásabb szerep. A fiatal nőé, aki belekóstolt a függetlenségbe, és többé nem akarja, hogy megmondják neki, mit tegyen. A színésznő gyönyörű és meggyőző. Akárcsak a Dzsalilát játszó Ruba Blal-Asfour, aki kénytelen olyan szerepet vállalni az életben, ami a szívét töri össze.
A sivatag homokja, a főszereplők lakóhelyét díszítő színes anyagok mesés hátterét adják a történetnek. Amelyben minden elem azt szolgálja, hogy összeálljon a történet a beduin hagyományok és a modern izraeli kultúra ütközéséről.
Fotó: IMDB