Japán szusiba lesothoi halhusi

A hegyi halászat nagy izgalomba tudja hozni a különböző tévé-társaságokat, októberben a BBC News gondolta úgy, hogy beszámol a 2000 méternél is magasabb Maluta-hegység tavában tenyésztett, onnan kihorgászott pisztrángról, a Lesothói Királyság legstabilabb exportcikkéről. Ezt tette a minap a CNN is, de leszögezte: az Afrikából a japánok tányérjára kerülő ízletes halacskák szülőföldje – már ami az ikrákat illeti – Dánia. Idővel azonban a helyi ívási körülményekről, valamint az állatok helyi, elkülönített neveléséről már a tó melletti lesothói vállalkozás gondoskodik. A viszonylag új halászati üzletág 2012-ben – adta hívül a CNN – 500 tonna pisztrángot tudott áruba bocsájtani, a jelenlegi pénzügyi évben már ennek a háromszorosával számolnak a hegyek közé zárt kis ország halkereskedői. A tó – melyet a Katse gát duzzaszt fel – már a felnevelt halak lakhelye a halászásig, a legtöbb példány körülbelül 2,8 kilósan kerül a hálóba, illetve egy jókora utazás után a serpenyőbe. Pontosabban szusivá, levessé, roston sült főétellé lényegülnek át. Természetesen helyi, afrikai csemege is az egykoron dániai ikraként életre kelt hal, Lesothóban a kifogott példányok 5 százaléka fogy el, Dél-Afrikában pedig ennek a mennyiségnek a duplája kerül a piacra. A Highlands Troutnak – a halászat helyi nagyvállalatának – az ügyvezető igazgatója, Grant Merrick a CNN-t arról tájékoztatta, hogy ami a pisztrángoknak rossz, az a helyi lakosoknak – közülük legalább száznak – nagyon is jó, a vízi munkától kezdve a feldolgozásig munkalehetőség számukra a halgazdaság. Sőt, a pisztrángipar beindítása előtt a legtöbb alkalmazottnak még soha nem volt „munkakönyves” állása. A lesothóiak 24 százaléka amúgy ma is munkanélküli, a lakosság több mint fele – a kormány adatai szerint – szegénységben él. A távolabbi jövőt is jelentheti a térségnek a halgazdaság, főleg annak következtében, hogy egy újabb gátnak – a Mohale nevűnek – az építését tervezik, azaz lesz hol tenyészteni a pisztrángok újabb, népesebb nemzedékét.