Ha Tibetről, az autonómia törekvésről, a vallási és kulturális identitásért folyó küzdelemről van szó – mindenki a Dalai Lámára gondol. De hivatalosan ő csak vallási, spirituális vezető, aki lemondott mindenféle formális politikai funkcióról. Más kérdés, hogy tekintélye és ismertsége révén ő Tibet és a tibeti ügy igazi képviselője és az ő nemzetközi fellépései idegesítik leginkább a kínai hatóságokat. Amelyek persze nem boldogok a formális tibeti emigráns kormány vezetőjének nyugat-európai körútjától sem. Mert van ilyen testület, tehát pro forma emigráns tibeti kormány, amelynek élén egy öltönyös, nyakkendős tibeti származású férfiú áll. De a harvardi nemzetközi jogi végzettséggel rendelkező Lobsang Sangay soha nem járt Tibetben. 42 évvel ezelőtt született Indiában, ahová sok tibeti család emigrált, miután Kína 1951-ben saját területévé nyilvánította Tibetet.
„Tunéziában egy önégetés elég volt annak a mozgalomnak az elindulásához, amely az arab tavaszhoz vezetett. Az elmúlt időszakban 13 tibeti szerzetes és szerzetes nő választotta az önkéntes tűzhalált, mégsem történt semmi. A magam szerény diplomáciai eszközeivel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy túl a szimpátiát jelző érzelmi reakciókon, a politika frontján is történjen valami” -nyilatkozta Párizsban a tibeti emigráns kormány vezetője. Megerősítette, hogy az általa vezetett testület célja nem a függetlenség, hanem a valódi autonómia megteremtése. Más kérdés, hogy ez a kínai értelmezés szerint az elszakadással lenne egyenértékű. De némileg nyugtató hatással lehetett pl. Kína párizsi nagykövetére, hogy a tibeti emigráns kormány vezetőjével egyetlen magas rangú francia politikus sem találkozott, csupán a francia főváros XI. kerületének polgármestere rendezett egy fogadást a tiszteletére…(RFI)