Az Urániában tartott bemutatóra olyan sokan jöttek el, hogy a két 60 fős teremben sem volt elég ülőhely. A mozi alkalmazottjai hiába próbálták kitessékelni azokat, akiknek már nem volt ülőhelyük a tűzrendészeti előírásokra hivatkozva, még a lépcsők is megteltek. Sajnos így is voltak, akik kiszorultak a teremből. A filmet megelőző sajtótájékoztatón Kollmann András, a sajtótájékoztató moderátora felhívta a figyelmet, hogy a magyarságnak különösen érdekes Ázsia történelme, kultúrája, hiszen őstörténetük ehhez a kontinenshez köt minket, bár a mai napig homály fedi, pontosan hogyan. Somfai Kara Dávidot a magyar Harrison Fordnak nevezte, hiszen ha kell, az egész országon átlovagol; ha kell, kiszabadul egy börtönből, ahova az orosz katonák zárták be azzal az indoklással, hogy kínai kém. Nem azért teszi mindezt, hogy vagány legyen, hanem mert ízig-vérig tudós, akit a sámán beavatási rítusoktól kezdve az ázsiai nyelvek összefüggéséig minden érdekel.
Somfai Kara Dávid rendező, producer és narrátor és Fejes György operatőr elmondta, hogy nehéz volt Belső-Ázsiában forgatni, hiszen sokan még nem is láttak fehér embert, így gyakran az egész falu meredten nézett a kamerába, máskor pedig a televíziókban látott szerepeknek igyekszenek megfelelni. Nagyon fontos volt érteni az emberek nyelvén, ismerni a kultúrájukat.
A film története akkor kezdődött, amikor a Somfai Kara Dávid kezébe került Almásy 1903-ban kiadott, több mint 750 oldalas könyve. A mű és alkotója mára méltatlanul feledésbe merült. Bár fiát, Almásy Lászlót Az angol beteg című film jóvoltából a legtöbben ismerjük, Almásy Györgyről nem sokan tudunk. Könyvének kiadását az elmúlt 109 év alatt egy kiadó sem vállalta fel, így nagyon nehezen, antikváriumokban, harminc-negyvenezer forintért lehet hozzájutni. Somfai Kara elismeri, hogy vannak hibák a műben, filológiailag nem pontos, hiszen a gróf nem volt szakember. Mégis fontos mérföldkő az alkotás. Egyrészt, mert képet az a cári Oroszország gyarmatairól, másrészt, mert antropológiai tanulmánynak tekinthető. Almásy György olyan szívvel, mély empátiával ismerkedett a helyi emberek lelkével, társadalmi viszonyaival, mely akkoriban nem jellemezte az európaiakat. Olyan korrajzot adott, mely az 1900-as években újszerű volt, csak a II. világháború után kezdett kialakulni ez a megközelítés. A filmben elhangzó idézetek hűen tükrözik az író lelkét, érzelmi vonzódását a bejárt tájak és lakói iránt. Almásy György nevét és művét „méltatlanul” feledte el az utókor, hiszen ő írta meg leghitelesebben a nomádok életét, ráadásul tovább is merészkedett Vámbéry Árminnál. Könnyebb dolga volt Almásynak, ugyanis addigra megépült a vasút. Vámbéry ismertségét annak is köszönheti, hogy angolul írt, a Brit Birodalom megbízásából.
A rendező a filmet a könyv megjelenésének 100 évfordulóján akarta bemutatni. Sajnos a forráshiány miatt 6 évet kellett erre várni. Célja, hogy megismertesse a magyarsággal a nagy utazót és könyvét. Láttatja azt is, mennyit változott az emberek élete Belső-Ázsiában a XX. században, mely kétségtelenül a legviharosabb időszak volt az itt élő népek életében. Bemutatja, hogyan számolta fel a szovjet uralom a nomád életet, az ehhez kapcsolódó kultúrát a kolhozosítás, az orosz nyelv használatának kikényszerítése, a régi hagyományok üldözése révén. Megdöbbentőek és szívszorítóak a háború időszakának elbeszélései. Amikor a cár az első világháborúban hadba akarta fogni a nomád népek fiait, sokan fellázadtak, nem akarták a halálba küldeni fiaikat egy számukra érdektelen és távoli konfliktus miatt. A cár emiatt egy másik nomád népcsoportot uszított a lázadókra, akik menekültek a vérszomjas támadók elől. Az útjukba kerülő hágón utolérték őket és sokukat kegyetlenül lemészárolták. A viszontagságoknak nem volt vége, azoktól, akiknek sikerült átjutniuk a kínai határon, minden ingóságaikat elvették fogadtatásképp. A filmben megszólaltatott öregek történeteiből érezhető a XX. század számos értelmetlen kegyetlensége.
Megdöbbentő volt, hogy az alkotók találkoztak a könyv egyes szereplőinek leszármazottaival: egy tevepásztorral, aki emlékezett arra, hogy annak idején járt ott egy gróf, valamint Almásy egykori segítőjének és barátjának unokáival, akiket egy helyi újságíró keresett meg. Az egykori barátra Almásy távozása után tragikus sors várt, nélkülözve, megbélyegezve fejeződött be élete. Unokái nem is láttak képet nagyapjukról, így nagyon nagy volt az örömük, amikor Almásy könyvében láthatták felmenőjüket.
Fejes György operatőr is olvasta Almásy könyvét, így nem volt nehéz meggyőzni őt, hogy vállalja az utat. A művész kijelentette, hogy Kirgizisztán a világ egyik legszebb országa. Az itt élő emberek közvetlenek, befogadóak. A nyomást, mely rájuk nehezedik, sajnos a mai napig lehet érezni. Figyelmeztetett, hogy hátizsákos túrát tettek, így nem National Geographic színvonalú képek láthatóak a filmen, de még így is sokat átadnak abból a lenyűgöző szépségből és békéből, melyet a táj áraszt.